Szösszenetek

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: Seth » 2010.10.05. 11:40

Írsz? Prózát? Verset? Akkor itt a helyed! Ha nem is a teljes sztorit, de egyes részeit leírhatod. Figyeljünk arra is, hogy a művek maradéktalanul megfeleljenek a Fórumszabályzatnak!

Elő a billentyűzettel, minden írást szívesen várunk ide!

(nemsokára Ssuggi, malacka és Seth írásai kerülnek be)
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: Seth » 2010.10.05. 11:43

ssuggame és Seth prózai csatája... :D
Seth írta:Ssuggame és a bambusz

Este van. Az éjjeli neszt odakint inkább csak a denevérek halk szárnycsapdosásai teszik borzongatóvá. A sötétben a hőmérő odakint láthatatlanul megremeg – hideg van – panaszolná, de nincs kinek. Feljött már rég a telihold, sötét éjszakába ezüst fénycsík vág bele könyörtelenül, de ezt senki nem vette észre a denevéreken kívül. Gombszemükön viszontlátja magát a Hold. Két denevér az eresz alatt lóg búskomoran, nagy tervet eszeltek ki mára. Lent az udvaron csend honol, a kóbor kutya farkát maga alá húzva félősen szaporázza lépteit a hideg éjszakában. Távolba ugatás hallatszik, az utca végén az a Golden retriever megneszelte az idegen jöttét. Az ugatásra mozgás támad az utcában. A fán eddig békében ücsörgő varjú most szárnyra kapva indul meg a Hold felé. Árnyék vetül a környékre, a fák leveleit átjárja a hideg szél, néhol le is szakít egyet-egyet kíméletlenül, jelezvén a fáknak: itt az ősz. Az utcában néma csend honol. Az ablakok sötéten ásítoznak, csak az egyik házban van gyér megvilágítás. Odabent a sötétben egy monitor fénye előtt ül Ssuggame. Egy fórumon írogat éppen. A fórum kocsmárosával beszélget épp. Halkan kopognak ujjai a billentyűzeten, bár éjszakai bagoly, attól még az ő párja már lehet, hogy rég elaludt a bekapcsolt tévé előtt. Ilyenkor már normális adás sincs, és a két monitor fénye szürkés derengésbe vonja az amúgy nappal barátságos bútorokat, növényeket, amik most ijesztő árnyakat rajzolnak a falakra és a padlóra. Ssuggame ujjai hirtelen megállnak a levegőben a billentyűzet felett. Lassan balra fordítja a fejét, majd tekintetével végigméri a nem messze tőle nagy vödör kivitelű virágcserépben álló vaskos bambuszt. Ráncolja a homlokát.
- Nem létezik… - suttogja halkan szája, majd megint visszanéz a monitorra. – Biztos? – kérdezi magában. Az eresz alatt a denevérek némán figyelték a jelenetet, egyikük mintha kicsit oldalra billentette volna a fejét. Ssuggame lassan eltolja magától a billentyűzetet. Erőt vesz magán, lassan feltápászkodik a gép elől.
- Ki van zárva… - suttogják ajkai halkan. Odaballag a bambusz elé könnyű macskaléptekkel. Ő ugyan nem látja, de párja éberen figyeli őt, szemén megcsillant a Hold és az utcán lévő elektromos gázkisüléses lámpa hideg kékes fénye. Nyakát lassan mozdítva lentről felfelé pásztázza szemeivel a bambuszt. Magában tippelget, hány kiló is lehet… Szépen lassan lehajol két karját zombiként előre nyújtva megfogja azt a nagy vödörnyi virágcserepet.
- Kizárt dolog – suttogja halkan, majd karjaiban izmait megfeszítve megpróbálja megemelni. – Ez így nem megy… - suttogja. – Na, még egyszer…
Az eresz alatt a két denevér kérdőn egymásra néz. Ssuggame letörli az izzadtságot a homlokáról, néhány próbálkozás után. Felegyenesedik, majd gondolkodik.
- Te mi az ördögöt csinálsz? – hasított a csendbe egy álmos női hang.

Közben a nagyobbik denevér halkan odasúgta a másiknak, hogy csak ők hallják:
- Ne segítsünk neki felemelni?
- Nem kell – súgta a másik. – Inkább bújjunk be a tetőcserép alá… :mrgreen: :lol:

© Seth 2010 :mrgreen:
ssuggame írta:Seth és a lelkiismeret

Egy késő délután mikor a nap már elbújni látszott a piramisok mögött, kellemes fuvallat csapta meg főhősünk arcát.
Délceg árnyéka kellemesen megnyúlt s egy misztikus alak képe kezdett kirajzolódni a homokban . Fejében a láthatatlan folyó hangosan zúgott.
- Megint kezdődik... - gondolta. Tovább már nem tudta folytatni. Ismét elsötétült minden és csak zuhant a hangtalan némaságba.
Ordításra nyitotta száját, de hang nem jött ki a torkán. Szíve hevesen vert, végtagjai görcsösen markolták a levegőt. Végül utat tört a hang. Sikoltott...

Hirtelen vége lett. Kinyitotta a szemét. Az utcalámpa fénye megtörten szökött be a szobába aminek a padlóján feküdt. Fél szemmel érzékelte hogy
egy pohár az ágy alá gurulhatott, most onnan nézett rá az oldalára festett kerámiahölgy sértődött szemekkel.
- Ismerős környezet - gondolta, miközben szeme a vibráló monitorra tévedt ahonnan Gordon bámult vissza rá bambán az Én kicsi tanyám játékból.
-Hülye malac, hogy nézel ki - jegyezte meg ismét, mint mindig ha ezzel a játékkal játszott. Szerette ezt a játékot, ahogy szerette a Dilibrigádot is.
Pont ezért fájt neki annyira és vált nyughatatlanná hogy ssuggame-t elárulta a fórumon. Azóta nem tudott nyugodtan elkalandozni a fáraók földjén.
Nem érezte szabadnak magát. Csapdába esett.Feje lüktetett, keze izzadt. Arra vágyott hogy ledobhassa keserű béklyóját és rohanhasson.
Rohanjon, rohanjon és.........
Kulcscsörgés hangja hallatszott. Riadtan nézett az ajtó felé. Újabb zuhanás.....

- Szerinted mi lehet vele? - kérdezte az egyik fehér ruhás alak miközben kipiszkálta a papírpoharat az ágy alól.
- Biztos köze van a múltkorihoz. - mondta a másik. Már régóta dolgoztak az intézményben, de ilyen speciális esettel még csak most találkoztak pár hete.
Mindketten a földön előre-hátra hintázó embert nézték aki önkívületi állapotban meredt a semmibe és csak egy szót suttogott maga elé halkan:
-Suggi, Suggi..
Újra a fáraók földjén járt...

© Ssuggame 2010 :mrgreen:
malacka írta:"Egyszer régen, (vagy most éppen), kerek erdő közepében, tanyák álltak készenlétben.
Uraik a Nap hevében, ültetgettek szép szerényen, ész nem kellett hozzá kérem!
És ahogy a napok teltek, unalmasan hosszú percek, ellaposodott a helyzet.
Nem nagyon volt értelme már, rájöttek, hogy minden sivár, újítani kellene már!
Akkor jött az égi szikra, agyukat egy kór megszállta, s barázdákat szántott rajta!
Kapálás és vetés közben, gondolatok ezre röppen, használható kivitelben!
Eldobva a szerszámokat, Tanyaurak tintát hoznak, s fogalmaznak szép sorokat!
Vidámabb már így az élet, ültetgetni már nem méreg, a gondolat sem csúnya féreg!
Meg is lett az eredménye, kerek erdő közepébe, született két zseniféle!
Verset, s esszét írogatnak, küldik el egy jó csapatnak, azok meg csak ámuldoznak!
Leszáll az est, jön az ihlet, puha talpon fészket is vet, s íródik az újabb ötlet.
Tanyavilág....Kincses sziget.... Vagy egy kicsi eperliget....
Egyiptomnak Istensége.... Denevérek szelíd népe....: Itt a vége, fuss el véle!" :lol:
Seth írta:Visszavágó Ssugginak... :D

A fáraók hatalmas földjén, a Gizai piramisoktól nyugatra a sivatagban egy apró árny vetült a homokdűnékre. Dél van, erős forrósággal ajándékozza meg Ré a napisten az egyiptomiakat. Bár ilyenkor, aki a sivatagban mászkál, az vagy bolond, vagy pedig öngyilkos akar lenni, netán a fáraó rendészete elől bujdosik. De nem. Ez az árnyék egyik kategóriába sem sorolható. Az árnyék egyre nő, Ré pedig szégyellősen maga elé ránt egy apró felhőt, amit a rajta áthatoló napsugarak az 55 fokban azonnal elpárologtatnak. Hát ez nem jött össze – gondolta odalent az idegen alak. Árnyéka most már körvonalazódik. Emberi test, fején nemesz kendő, a feje pedig egy rég elfeledett ősállat feje, oldalt nagy, szögletes fülekkel. Pofájából elővillantak hófehér, tűhegyes fogai, amikor halványan elvigyorodott. Ő itt érzi otthon magát. Az időjárás kellemes, néhol egy-egy hűs szélroham borzolja a kedélyeket, ilyenkor a szél némi homokot is visz magával, megállás nélkül átformálva a sivatagot, mint egy kegyetlen, folyton változó labirintus. Széthnek – mert így hívták ezt az alakot – azonban mindegy volt, ő még így is ismerte, mint a tenyerét, hiszen a szél jó barátja, az ő parancsára alakítja át az egész környéket, gonosz játékot űzve az ide tévedt halandókkal. Ám egyszer csak a Ré által szórt fenséges fény halványodni kezdett. Széth megtorpant, és körülnézett. A homokból kiemelkedve Anubisszal találta magát szemben.
- Légy üdvözölve, sivatag, homokvihar és káosz istene, Széth! – mondta hangosan Anubisz.
- Mi van már megint? – mondta Széth morcosan.
- Semmiség, Széth, de a fáraót meg akarják ölni. Nem hallod hát az egyiptomi nép imáit? – kérdezte Anubisz. Széth nem szólt egy szót sem. Tudja, hogy megmentette Anubisz életét, és még ő akar szívességet kérni tőle? Amikor nem is érdekli ez az egész?
- Látom a gondolat gondolatot követ a fejedben, s azt hogy tépelődsz. – mondta tiszteletteljesen Anubisz.
- Semmi közöd hozzá. Nem érdekel ez az egész.
- Pedig Te, a Nagy Széth vagy a királyi hatalom oltalmazója! A király nem kerülhet idő előtt a Nyugati Földre, hiszen olyan fiatal még! – mondta Anubisz. Széth elgondolkodott. Második Szethi még csak két éve és 1 dekád óta van trónon, és most 26 éves.
- Meglátom, mit tehetek – morogta halkan maga elé – Kik lesznek az elkövetők?
- Széth, tudom, hogy nem szereted ezt a nevet hallani, de egy bizonyos Ssuggame nevű illető…
Ekkor Széth szájából hirtelen gyanús morgás szakad föl.
- Micsoda? Ssuggi? Tűnj el innen, és ne is lássalak!
- De…
- Nincs semmi de! Takarodj! – üvöltötte Széth. Anubisz egy szempillantás alatt köddé foszlott. Széth megtorpant, és a piramisok felé vette az irányt. Nem kellett sietnie, hiszen máris a piramisok közelében volt.
- Nincsenek itt… - mondta halkan, majd egy szempillantás múlva a királyok Völgyében találta magát. Tudta hova megy, az új fáraónak már majdnem készen van az új sziklasírja. Láthatatlanná vált, és közelebb ment. Amikor áthaladt az embereken, az embere megborzongtak – biztos csak a szeszélyes sivatagi szél. Széth lement a sziklasír legvégében fekvő termébe, ami egyben a legmélyebben is volt. Középen két alak suttogott. Az egyik magas, a másik kicsit alacsonyabb, pocakosabb, amaz papiruszt tartott a kezében, és szorgalmasan bújta a rajta lévő rajzot.
-… Tehát amikor a király ideér, hirtelen fel fog borulni a szarkofág.
- Így van, és mivel ez az ökör mindig egyedül jön, nem lesz nehéz eltussolni, hogy baleset érte volna…
Széthnek ennyi elég volt. Közelebb lépett még mindig láthatatlanul Ssuggihoz, és belesuttogott a fülébe:
- Meg ne próbáld…
- Ki vagy?! – csattant fel ijedten Ssuggi.
- Valami probléma van? – kérdezte a másik.
- Izé… Semmi.
- Olyan furcsa vagy… Otthon szólj a szolgálóidnak, hogy csináljanak gránátalmából teát, az helyre tesz.
- Talán – mondta Ssuggi elkalandozva. A hang ismerősen csengett neki. Hát persze… Széth… Széth olvasott Ssuggi gondolataiban, és ebben a pillanatban megjelent, orkánerejű szél és üvöltés közepette. A másik sikítva elfutott, Ssuggi pedig leküzdve a meglepetését, megállt vele szemben, és így szólt:
- Úgysem fogsz tudni megakadályozni! Úgy terveztem, hogy mindenki Rád gyanakodjon!
- Blablabla, na, legyünk túl rajta… - mondta halkan Széth, majd a kezét előrenyújtva egy láthatatlan kéz megragadta Ssuggit a nyakánál fogva. Széth ment elöl, Ssuggi hátul csendben harcolva a láthatatlan kéz szorítása ellen. Már a sziklasír közepén jártak, amikor egy bambusznádból készült kis hídhoz értek, ami alatt a sziklába vájt mélység tátongott.
- Van választási lehetőséged… Lezuhansz, és akkor szörnyethalsz, vagy pedig leviszlek oda, és éhen halsz. – mondta Gonoszan Széth, szeme helye vörösen izzott.
- Úgyis kikerülök onnan – mondta Ssuggi de már késő volt, mert odalent találta magát. Erre a híd odafent nagy recsegéssel összeomlott, amikor egy denevér telepedett rá…

Hát így történt, hogy a régészek egy csontvázat találtak odalent... :mrgreen:

© Seth 2010
ssuggame írta:Folyt.

- Ki lehet ez a Suggi? - kérdezte, miközben odatelepedett íróasztala mögé. Hangja ércesen csengett a félhomállyal elborított szobában. Ilyenkor még nem szerette felkapcsolni a villanyt. Az elmélkedés mindig jobban ment a sötétben. Csak a gondolatai és semmi más. A letisztított, lecsupaszított elme.Tökéletes.
Édesapja mindig ezt tanította. Mikor 10 éves korában behozta ide az irodába és leültette a térdére, ez volt az első amit mondott neki.
- Mindig tisztísd le az elméd, csak utána lépj a gondolkodás ösvényére! - mondta. Igen, ezt nagyon megjegyezte.
Most újra 10 évesnek érezte magát. Akkor még nem értette mit jelent ez a mondat, de nem volt szükséges. Elég volt neki hogy ülhet édesapja ölében, mert most csak hozzá beszél, csak rá figyel. Apja az Intézmény igazgatója lévén elfoglalt s egyben mogorva ember volt. Nem sok alkalomra emlékszik mikor megölelte őt, de most odavette magához és csak ez számított. Rajongott érte.
Halk koppanás hallatszott az ablak felől. - Egy újabb falevél - gondolta. Az ősz közeledtével egyre többet sodort belőlük magával az erősödő szél és csapta szeretetteljesen az ablakokhoz, mintha csalogatni akarta volna a bent ülőket hogy nézzék meg alkotó munkáját. Most is nyert ügye volt.
Dr. Jacobs felállt és az ablakhoz sétált. Hosszú sóhaj hagyta el ajkát miközben kinézett a szeptemberi hűvös késői délutánba.
Az Intézményt hatalmas park vette körül, melyet magas szilfák szegélyeztek fenyővel váltakozva. Középen a sétautak mellett hatalmas tölgyek ácsorogtak méltóságteljesen várva az arra haladókat. Leszámítva néhány virágágyást, ragyogó zöld pázsit borította az egész területet, de a felhős ég alatt most még ez is fakózöldnek tűnt. Az egyik virágágyás mellett apró alak küzdött a láthatóan pimasz széllel mely igyekezett szétfújni a nehezen összeszedett avarkupacokat.
Ismerte azt az embert. Már apja idejében is itt dolgozott mint az Intézmény kertésze, sőt voltak akik azt rebesgették hogy már előtte is látták a kertben itt-ott feltűnni pedig annak már 40 éve is lehetett. Az biztos hogy ő tudott a legtöbbet az Intézmény lakóiról és még ki tudja milyen titkok őrzője volt. Egyfajta titokzatosság lengte körül.
Akárcsak azt az alakot, akit jobbra, egészen a park szélénél vett észre. Éppen még belefért a látóterébe, de ígyis kissé még előrelépett, arcát hozzáérintette a hideg üveghez hogy jobban megfigyelhesse.
Egy padon ült, szürke köntösben, ami minden bizonnyal fehérben pompázott volna ha felhőtlen az égbolt. Kezei bágyadtan pihentek ölében, lábait kissé maga alá húzta. Tekintete most is mint mindig hosszan, mereven meredt a semmibe. Legalábbis úgy tűnt, de Dr.Jacobs lefogadta volna hogy nem a semmibe néz.
Visszasétált az íróasztalhoz. Megsimította széke karfáját, amit egykoron apja érintett. Leült, majd lassan hátradőlt székében. Érezte hogy ez az ember aki a parkban ül és aki mindig a Suggi nevet suttogja maga elé, magyarázatot adhat neki majd mindenre. Még nem tudja hogy hogyan, de megtalálja a módját.

Eközben a parkban mikor már senki sem látta, a szürke köntös megmozdult..

© ssuggame 2010
:mrgreen:
malacka írta:Megvilágosodás a pályaudvaron...

A lány csak állt a pályaudvaron. Órák óta....És várt. Amikor elkezdte a várakozást, még látta a látóhatár szélén lemenő nap utolsó sugarait, melynek eltűnő fénye arcbőrét simogatva gátat szabott a reszketésnek. Azóta besötétedett. És a nyirkos őszi este akadálytalanul bevonult, mint dölyfös nagyúr alattvalói kíséretében, mely szurkáló esőcsepp és lehullott faleveleket megkergető szél formájában keltek életre. A lány szorosabban kulcsolta össze derekán a kezeit, nyakát ösztönösen beljebb húzta a kabát gallérjába, ezek az alattvalók nem kímélték törékeny kis testét, a csontjáig hatoltak, mintha arra akarnák kényszeríteni, menjen innen! Engedett a kényszernek. Arrébb sétált a peronon, tétován vívódott gondolataival,...mit tegyen? A váróterem kihalt, a vasutas bódé ablaka félelmetesen sötét szemekkel bámult rá. Olyan néma csend vette körül, hogy a saját szívverését is hallotta. Ösztönösen lábujjhegyre emelkedve, halk, puha léptekkel közelítette meg a kopott épületben található padot, és az egyre erősödő szél és eső elől azon keresett menedéket. Szerencsére a korhadt ablakkeretek még utolsó erejükkel tartották a száz éve belegittelt üveget, így a huzattól is megvédték a hidegtől már reszkető lányt.
"Hmmm.....akkor átvert!"- tűnődött.
"Azt mondta, itt lesz, ez alkalmas hely, a kutya nem jár erre évek óta".- és bosszankodott tehetetlenségén!
Lázasan törte a fejét, mit tegyen...nagyon szerette volna azt a csontvázat! Erre alapozta egész évi régészmunkáját, ez a lelet elismertté tenné a világon. A csontváz pedig végre méltó helyére kerülhetne! Nem kis munkájába került a lánynak a Tanyamúzeumban kiharcolni a preparációra alkalmas helyet sem, nem beszélve a hatalmas pénzről, amit keservesen szedett össze, hogy Egyiptomból hazaszállítsák "Ssuggamet"! Mert így hívták a csontvázat.Történelmi jelentőséggel bírt, Széth Istennel szállt harcba, s halálának körülményei tisztázatlanok maradnak mindörökre! Már csak a mítoszok és legendák őrzik emlékét, és testének csontjai tanúsítják valamikori létezését.
"Az Istenek halhatatlanok....."- ez is tisztán csengett a lány fülében.
"Seth,....Seth,.....Seth, pedig így mutatkozott be a férfihang a telefonba!"- emlékezett vissza a lány, és lehunyt szemmel felelevenítette azt az éjféli beszélgetést, amikor is ígéretet kapott, hogy hazakerül "Ssuggame".
Hirtelen kivágódott a váróterem ajtaja! Az eddig még keservesen kapaszkodó üvegek most végleg elvesztették erejüket és darabokra törve hullottak szét a pepita kőkockapadlón,
a lány hosszú barna haját pedig a besüvítő, félelmetes, orkánerejű szél szinte letépte a fejéről, miközben pánikhangulatban felugrott a nyikorgó padról és a sínekhez szaladt! A látvány teljesen megbénította! Egy óriási fekete mozdony rajzolódott ki a messzeségből, villogó, erős fénycsóvával közeledve, mintha el akarná pusztítani az egész világot! Az ég
fekete, hibátlan egységét hatalmas villámok szabdalták össze-vissza, a sötétség nyugalmát pedig harcoló felhők robaja tette elviselhetetlenné. A lány ösztönösen a fülére szorította a két tenyerét, sikítása szinte hangosabb volt a dübörgésnél, de az elszáguldó vonat nemlétező ajtajában így is tisztán látta azt a vihogó állatfejű lényt és a csontvázarcot, amint
neki integetnek!---

"Az Istenek halhatatlanok!!!!!" - A távolba tűnő vonat ezt az egy mondatot húzta maga után fokozatosan elhalkulva, majd eltűnt a messzeségben, nyomtalanul, mintha soha ott sem lett volna. És a lány nem sajnált semmit.....nem érezte magát átverve. Tudta, hogy ez a természetfeletti élmény nem adatik meg mindenkinek.....és mosolygott.
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
malacka
Hozzászólások: 13737
Csatlakozott: 2011.03.08. 17:20

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: malacka » 2010.10.05. 19:22

Megvilágosodás 2.

Az irodában hárman dolgoztak. A Hölgy asztala az ablaknál állt, élvezhette a természetes fény beáramlását. Kollégái tiszteletben tartották korát, és tekintettel voltak arra, hogy mivel a monitor előtt ül egész nap, szemének további romlását nem tetézik azzal, hogy a sötét sarokba kényszerítik. A sötét sarok a kis fiatal Srác birodalma lett, asztalán jól mutatott a piramishoz hasonlító aprócska kis asztali lámpa, melynek erős fénye tökéletesen pótolta az oda már nem eljutó természetes fénysugarakat. A harmadik irodista egy harmincas évei elejét taposó nyurga Figura volt, sovány teste időnként sajnálatot ébresztett idegenek szemében. De csak az idegenekében, mert a közvetlenül mellette dolgozó két társa pontosan tudta, hogy Figura étvágyával semmi probléma, napi süteményfogyasztása minden elképzelést felülmúlt! Ezért is lett a szobában íróasztala a kis üvegajtós hűtő és a nagy cserép bambusz közé állítva. Tökéletesen elszeparált birodalmában még munkaidő után is sokszor bent maradt, a saját laptopja rabja volt.-
Érdekes emberek voltak. Egy éve dolgoztak együtt, de nem sokat beszélgettek. Olyan kockafejű, gépfüggő csodabogaraknak tartották egymást, persze ebbéli véleményüket megtartották magukban, és reggelente a köszönés után szinte egyszerre ültek le hátat fordítva a külvilágnak asztalukhoz. Innentől már csak a klaviatúra apró kockagombjainak jellegzetes pötyögtetése törte meg a csendet, s ha valaki ilyenkor belesett volna az ajtón, azt sem érthette, vajon miért rázkódik a három ember háta időnként, és miért hallani vinnyogó, elfojtott hangokat a torkukból. Sírnak? Nevetnek? Mi a fene láncolja őket ilyen betegesen a képernyő elé? A munka? Lehetetlen!!!! Az nem létezik!!! És egymáshoz sem szólnak hónapok óta!-
Az idősebb Hölgy volt az egyetlen, akinek mostanában gyanússá vált valami. Valami, ami napok óta nem hagyta nyugodni. Saját viselkedése, ténykedése a számítógép előtt, artikulációi, pötyögtetése a gombokkal, döbbenetesen egyformának tűnt két kollégájával. Az is feltűnt a Hölgynek, hogy amikor óvatosan begépel valamit a testével mindig takarásban tartott gépébe, és pár másodperc múlva ösztönös reakcióval elfojtva nevetnie kell, akkor a Srác, és a Figura is ugyanezt teszi.
-Itt valami nem stimmel!- morfondírozott.
Napokig figyelte az apró jeleket munka közben, és minden idegszálát arra fordította, hogy megfejtse a rejtélyt.
-Ez felettébb furcsa!- szőtte tovább egyre erősödő gyanúját.
Bizonyítékot akart a döbbenetes megérzéseire. Tovább figyelte társai reakcióit.
-Ez lehetetlen!!!!!!! Nem, nem, ezt nem hiszem el!!!- hüledezett, amikor már szinte biztos volt elméletében.

A felismerés, és megvilágosodás olyan erővel hatott a Hölgyre, hogy homlokát verejtékcseppek lepték el, torkát gombóc fojtogatta, remegő ujjait pedig alig tudta fékezni. A gépén megnyitott, és az irodában hónapok óta kínosan rejtegetett virtuális játék fórumoldalán két játékostársának, Suggamenak, és Sethnek azonnal küldött két üzenetet.
" Malacka vagyok, itt ülök melletted az irodában. Nézz rám!"
" Malacka vagyok, itt ülök melletted az irodában. Nézz rám!"

Összenéztek.-- A másodpercekig tartó döbbent csend olyan sűrű lett a pici szoba légterében, hogy majdnem belefulladtak. Az utána bekövetkező robbanásszerű, gurgulázó, hahotázó, vihogó, fetrengő röhögés nyomait viszont még évekig őrizték a hófehér falakon található repedések, és az önkívületi állapotba került kollégák által levert málnaszörp piros foltja a szőnyegen.

Malacka 2010

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: Seth » 2010.10.05. 19:47

Ez JÓ!! :lol: :mrgreen:
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: ssuggame » 2010.10.06. 07:05

Egyetértek!! Mókás történet :lol: :lol: :lol: :lol:
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: http://www.forum.enkicsitanyam.hu/viewt ... f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: Seth » 2010.10.06. 08:47

Nekem meg olyan király regényötletem van, hogy jajj... :D :D
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: Seth » 2010.10.06. 10:17

Csipkebogyónak, születésnapjára.

Este fél hat van. Az utcán esernyőt a feje fölé tartva egy nő lépdelt szótlanul lakása felé. Gondolatai még mindig a főnöke mondatait visszhangozták. "Tűnés haza! Rég be kellene zárni már! Jobb dolgom van, mint magára várni!" - pattogott visszhangozva a fejében a bűvös mondathalmaz. Pedig ő csak segíteni akart egy reményvesztett ügyfélen. Aki nem mellesleg igen jó ismerőse. Az utcát járva még mindig viharosak voltak a gondolatai. Miért zártunk be ilyen hamar, amikor hétig van ügyfélfogadás a délutánosoknál? És miért volt ma a főnök egész nap szemét? Lehordott mindenkit, majd mérgesen bevonult az irodájába. Senki sem merte zavarni, ám ma, hat órakor segítségre lett volna szüksége hősünknek, egy olyan igazolást akart kiadni, amihez az ő beleegyezése is kell. A főnök mérgesen hozzávágta a papírt, amit előzőleg lepecsételt és aláírt. "Aztán most már ne zavarjanak!" felkiáltással becsapta az ajtót, hogy a kint ülő ügyintézők is hallhassák. Hősünk ezután kiadta a papírokat reményvesztett ismerősének, és megtudakolta, hogy jobban van-e már a műtét után. A sovány, sápadt hosszú vörös hajú hölgy igennel felelt. Ekkor a főnök szájából elhangzottak a hazamenetelre utaló mondatok. Senki se mert ellenkezni. Hősünk zárta ma az irodát, így ő ment ki legutolsónak ebből a barokk stílusú épület hátsó bejáratán. beriasztott, beírta a kódját, majd kulcsával bezárta az ajtót. Hallotta, ahogy az elektronika által vezérelt időzár nyelvei belecsúsznak a küszöbbe, két oldalt és fent az ajtótokba. Szomorúan, és hulla fáradtan baktatott hazafelé. Úgy gondolta, betér útközben Lunci barátnője kocsmájába, ahol kérte a kedvenc kávéját, sok tejszínhabbal. Lunci nem számított vendégére, elvégre ha ők most itt vannak, akkor bukik a terv, de ezt csak Lunci tudta. Szótlanul nézte barátnőjét, érezte, hogy valami probléma van.
- Mi bánt?
- Hagyjuk - mondta hősünk. Lunci ráhagyta, és már magában arra gondolt, mekkora meglepetés fogja őt érni. Mikor kiitta a kávéját, elköszönt. Lunci pedig utánaeredt. Kitette a rögtön jövök táblát, és bezárt.
- Hát te?
- El kell mennem a boltba tejért, kifogyott a készlet. legyen szép napod! - mondta, majd egy mosoly után elviharzott az ellenkező irányba. Mikor látótávolságon kívül ért, megszaporázta lépteit, és elindult egy kerülőúton visszafelé. Kezében egy kulcsot szorongatott. Szerencsére tudott egy rövidebb utat. Futásnak eredt, és egyenesen hősünk házánál kötött ki, ám azonban ő ekkor még nem volt sehol. Izgatottan lenyomta a kilincset és felszaladt a harmadik emeletre. Hármat kopogott az ajtón, majd szünetet tartott és még kettőt kopogott. Az ajtó kitárult résnyire, és kinézett egy harmincas éveiben járó férfi.
- Ssuggi! - suttogta Lunci.
- Gyere be. Gyorsan. - mondta. Félreállt, és beengedte Luncit. Épp készült levenni a cipőjét, amikor megszólalt:
- Széth, Te is itt vagy?
- Hogyne lennék, valakinek fotóznia is kell, mondta egy két méter magas srác, akinek a nyakában egy fotógép lógott, vakuval. - Gyere, ismerkedj össze mindenkivel. Ő itt Csipkebogyó főnöke. De hogy miért van itt, az titok. Ja és csöndben kéne maradnod... - mondta, majd hirtelen összerezzent mindenki. Pisszegések keltek útjára a szájakból, majd elhalkultak. A zárba kulcsot dugtak, és most elfordították kétszer. Majd ugyanezt megcsinálta a kinti illető a másik zárral is. A zárak engedtek, az ajtó nyikorogva kinyílt. Síri csend uralkodott a lakásban, és áporodott levegő. Becsukta az ajtót. A pillanatnyi sötétség elég volt ahhoz, hogy a lakásban lévők villanyt kapcsoljanak, és elüvöltsék:
- MEGLEPETÉÉÉS!!
Csipkebogyó azt se tudta, hova legyen, először megijedt.
- BOLDOG SZÜLINAPOT! - zengte a kórus, majd mindenki nevetni kezdett. Még csipkebogyó is. Ekkor előrelépett a főnöke.
- Tudom, hogy nem akarsz látni, de ezt feltétlenül át kell adnom Neked... - mondta, majd feléje nyújtott egy képkeretet. A képkereten az ő képe nézett rá vissza azzal az angyali mosolyával, ami mindenkiben bizalmat, és erőt generált. Megdobbant a szíve, amikor elolvasta a szöveget is.
- A hónap dolgozója? - kérdezte szinte könnyeivel küszködve. Ekkor megjelent egyik kolléganője is, aki virágot nyújtott át neki.
- És persze szülinapodra is.. - mondta biztatóan majd visszalépett a tömegbe.
Csipkebogyó szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől. Mikor erőt vett magán, megkérdezte:
- Mégis, hogy jutottatok be? - Némi tétovázás után egy magas, 21 éves srác került előre a tömegből, nyakában fotógéppel.
- Én voltam... Ugyan a zsebtolvajlás nem az erősségem, de piszkosul jól adtam az eltéved turistát, ugye?
- Na várj csak, mit kapsz ezért a fórumon... - mondta Csipkebogyó. És nevettek. Órákon át... :)

© Seth 2010
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: ssuggame » 2010.10.06. 10:41

Ez ..ez nagyon ott van Seth !!! :) :)
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: http://www.forum.enkicsitanyam.hu/viewt ... f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

Avatar
csipkebogyo
Hozzászólások: 6444
Csatlakozott: 2010.07.01. 07:48
Tartózkodási hely: Magyarország

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: csipkebogyo » 2010.10.06. 12:37

Ez nem igazság...mért kell megríkatni a szülinapomon? :oops: :)
Olyan nagyon aranyosak vagytok, köszönöm, ez gyönyörű :)
MLF - interactiv - a Szerény kis TSZ elöljárója
Tagfelvétel VAN, ha jelentkeznél, írj nekem itt, vagy a My Little Farmies játékban!
Jó játékot mindenkinek!

Avatar
malacka
Hozzászólások: 13737
Csatlakozott: 2011.03.08. 17:20

Re: Szösszenetek

Hozzászólás Szerző: malacka » 2010.10.06. 13:10

:o Szenzációs!!!! Többet ér bármilyen ajándéknál!!!! :P
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CSIPKEBOGYÓ!

Válasz küldése

Vissza: “Off Topic”