Igaz Mese

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.10.25. 00:53

Ezt szeretném idetenni mint múltkor.
Október 23. fordulójára


Márai Sándor: Mennyből az angyal menj sietve (részlet)

Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.



Vitéz György

Túléltem


Barátaim, talán ti megbocsáttok,
mivel nem lettem hős, sem krónikása
nagy tetteknek. A szó csak hűvös mása
lenne az egyszer-mindörökre látott
élettelen és élő szenvedésnek,
mely házat dúlt és haldoklóba markolt.
Nem én sajogtam...Ami kín s harag volt,
rajtam kívül égett el, amíg égett.
Rágós és csüggeteg szavak ezek.
Átnéznek rajtam értük a halottak,
az élők furcsán nyújtanak kezet
s a Hangtalan Kérdést is egyre félem:
“Hogy sáfárkodtál ama nagy napokkal?”
mert így kell felelnem sután: “Túléltem”.

1957. szeptember



Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek


Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok -
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj-feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
Fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben -
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád -
Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét s Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot -
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:53

A népszokások topikban szó volt a drótostótokról hogy kik is ők, így itt folytatnám a hozzájuk fűződő mesét, verset. :)



A drótos tót


Zagyva, kis falu. Mivel út sem vezet teljesen át rajta, még azt is mondják: ez egy zsákfalu. Ez azonban a legkevésbé sem zavart bennünket: zagyvaiakat, hiszen emellett két gyár – a Feszi és az Erőmű – található nálunk, aztán két bánya – a szomszédságban Inászón és Rónán, az asszonyoknak meg ott volt a Csemete (1), no és persze az erdészet. Szorgalmi feladatként pedig, megannyi földparcella. Valósággal ragyogott a környék a munkától. Még a városból és a környékbeli településekről is ide jártak dolgozni a népek. Büszkék is voltunk, amire - foltos gatyában, kék munkásruhában, svájci sapkában (2), durábel bakancsban (3), az egy ünneplő - ez volt a temetési is – sötétruhában –, büszke lehetett a sem nem gyári munkás, sem nem paraszt falunép. Mindenünk meg volt –, talán a pénz volt kevés, de szűkösen abból is ki kellett jönni. Két bolt – amíg az Andris bá’-é is ment, három -, egy Húsbolt, egy kocsma – a bűztől, füsttől nem is lehetett benne látni. Aztán volt a faluvégén kovács, daráló mester, erre lejjebb pedig ács, asztalos, borbély, cipész, kőműves. Nem volt gond a fuvarozással, szántással sem. Többeknek volt lovas-, vagy tehenes szekere. Néha az egekig megrakták szalmával, szénával, hogy mikor a leszorító kötél mellé ültettek, úgy tűnt, mintha a házak tetején baktatnánk. Alig lehetett olyan baj, gond, vagy csak egyszerűen munka, amit valamelyik ördöngős kezű mester ne oldott volna meg.
No azért néhány mesterség úgy vándorolt hozzánk. Ilyen volt a drótos tót is. A hátán egy egész műhelyt cipelt. Már messziről hallani lehetett, mikor közeledett:
- Fazokat fooouuuóóóóóóóódoz! – kiabálta. Nem is kiabálta, inkább énekelte. Apu aztán át is írta ezt a dallamot zenekarra, csak ott más volt a szövege: Erre iiiiinnnnni kell! Aztán minden zeneszünet előtt bejátszották. Nagy sikere volt. Az öreg tót nem is sejtette, hogy mit alkotott.
No de jött ám a hang nyomában a mester is. Eleinte úgy gyalogosan, aztán később biciklire is fel vitte az Isten a dolgát. Anyu már előkészítette - hetekkel előbb – a megmentésre szoruló edényeket. Az aranykezű tót pillanatok alatt varázsolt a furcsa háti ládájából, műhelypadot. Olyan szerszámokra csodálkoztunk rá Karcsival, amilyet még sohasem láthattunk. Gömbölyű kalapács, középen lyukas lyukasztó, befelé gömbölyített célszerszám, aztán egy kis ülő, ez hasonlít a kaszaveréskor használthoz, de ezt különféle bevágások, lyukak, domborulatok, nyúlványok díszítették, no és persze egy kicsit nagyobb is volt. No és kiderült az is, hogy az a drót - amit szépen karikába tekerve visz - nem drótozásra való, hanem abból vágja a szegecsnek valót. Nem is gondoltuk volna, hogy erről kapta a nevét a mester. No meg arról, hogy alig lehetett érteni mit mond. Nem is annyira azzal volt a baj, amit mond, hanem ahogy a szavakat sorba rakta. Nagyon megkuncogtuk mondatait: Van neked is az a kalapócs?… Megkopi az ember, oztan konnyű a szogecs lyukba menni… Nem hosszú, nem rovid vóg az a drót, úgy lótszik szep gombolyű a fazok alatt az a fóton szogecs… Nagyot nóttel tavaly, a filed is jobban elóllja magót, ejnye no, a hasad meg nem hízta…
A keze járt közben is rendesen, mikor a szavakkal viaskodott. Valami erős ollóval éppen méretes foltot vágott a lemezből, letakarította a lyukat, meg is csiszolta. Előbb minden lyukat és foltot előkészített, méretre, formára próbálgatott, alakított. Akkor kérte a fizetség első részét:
- No. Gyorsan. Mondd anyód: kenyer, szalona, hagyma, elibbe van az kicsi erós, a vegibe meg szeretem az oreg tót a finom borocska.
Édesanyám már ezt is tudta. Elő volt készítve, de az öreg nem jött az asztalhoz. Úgy szerette - mint az aratáson - kézből. Sorjában mindent eltüntetett. Ilyenkor mindig előadta, hogyan járt szegény tót egyszer gazdagéknál:
- Menni, hogy szokós, mikor kell. Ertem a nagyon haóz, van az a sok lyukas fazok. Csinalom az enyem munka. Oztan felibe, megjon az minden is. Palinka, kenyer, szalona, hagyma, borocska. Kepzelitek tóle: palinka – cefres, kenyer – kókemeny, szalona – avas, borocska – ecetes. Merget vett az oreg tót, mindene osszefog, oztan otthagyni a gazdag haóz, meg a sok lyukas fazok.
A munka látványosabb része még hátra volt. Még egyszer végig próbálgatta, nincs-e valami hiba. Aztán valami kovászszerű anyagot kevert, rákente az edényre kívül-belül, szembehelyezte a két foltot, át a lyukon a szegecset, és gyönyörű gömbölyűre kopácsolta. Ha a sarkon volt a lyuk szépen odadolgozta, hogy kövesse az edény formáját. A végén, szélsebesen összepakolt aztán már búcsúzott is:
- No Klari – név szerint ismert mindenkit, pedig nem idevalósi – ennyi fazok, ennyi lyuk, ennyi forintok. Az osszesen ot forint. – Máris a kapuból köszönt vissza. – Aggyon enni gyerek rendesen, legyen nagy. Az a viszontlatas, jon az oreg tót az ujev, mikor jon a viragok is.

Pék sem volt a faluban. A kenyeret maguk sütötték az asszonyok. Aki ezt nem látta, nem is tudja mit veszített. Nem minden nap - csak úgy hetenként – fogott össze a szűkebb családi asszonynép. Előkerültek a fateknők, jöhetett a liszt, a kevéske só, az élesztő – eléggé undorító az íze -, de kis cukrot, meg valami más port is csippentettek bele, aztán felváltva keverték. Nem volt kis munka, gyöngyözött a homlokuk, mint nyáron. No és közben beszélgettek – az emberek szerint pletykáltak.
- Nagy lagzi volt a felvégben. Azt mondják három disznót is vágtak.
- Ne mond már… Mire való már ez a nagy flanc?…
- Ez a nagyravágyó, már megint elszántott egy barázdányit a Hosszú-földben. De nem hagytam annyiban – visszaszántottuk.
- Hogy nem szégyelli magát, azok után, amit neki tettél.
- Majd megveri az Isten, ne félj.
- Hitted volna-e erről a Pajáról, hogy már három zsákért hozta a Diósról haza a krumplit.
- Pedig azt beszélik, Neki is lett vagy száz zsákkal.
- Hát azt hallottad-e, hogy a Marisra, meg Bárnából leselkedik valami gazdag bányász legény.
- Nem volt jó neki a Józsi. Az meg Tarjánból hoz valami menyecskét, biztos - olyan affélét - aki gyorsan felhajítja a farát.
Közben én – a nővéremmel – a két darab szabad hokedliből és a két sámliból elkészülök a legújabb vonattal. Az asszonynép igen fájlalja a vonat kéményének előbányászott kályhacsövet, így – nincs más hátra – marad az üres szöges doboz, ami ugyan nem kerek, de megteszi. Teljes gőzerővel haladunk. Én vagyok persze a mindenes, masiniszta (4), kalauz, bemondó. Éppen csak az utas nem, de Erzsi, a Kati babájával teljesen megfelelnek erre a célra. Szegények a nagy sebességtől alig jutnak levegőhöz. A még tavaly szilveszteri trombitából megmentett síp - ugyan nem teljesen a mozdony hangnemében -, de szinte megállás nélkül szól. Gyorsan rá is unnak a hangzavarra. Erélyesen rendre vagyok utasítva… Csak hát így meg nem az igazi. Egyébként is – szerintem – már csak azért dagasztják a kenyérnek valót, mert még nem értek a végére a történéseknek. De már készítik a szakajtókat (5) – nekünk két nagyobb és két kisebb van. De még nem rakják bele, mert kelnie kell. Hát ez is egy érdekes dolog: Hiszen a tészta úgy kel, ahogy mi fekszünk. Szépen bebugyolálják, – mint a Zolikát, meg Dodit, az unokaöcséimet – semmi nem látszik ki belőle. Később még meleg helyre is teszik. Egyszer még azt is láttam, hogy a használaton kívüli dunnával be is takarták. Ez az, amire mindig azt mondogatták: a Dodoé. Őt sosem láttam még csak képen, mert ott fogták a németek a háborúban zenélni. Egyébként az apu öccse, de már biztos jobban megy sora, mert csomagot is küldött. Volt benne egy csomó ruha, no meg egy síbakancs, fehér gumitalppal. Talán duplán is belefért volna a lábam, de kapcával jól kitömve: Ez volt a környéken évekig az egyetlen nem durábel bakancs. Aztán volt a csomagban olyan csoki, hogy a lélegzetünk is elakadt a méretét látva. Ezt hívják tábla csokinak. Mindegy a neve, de olyan finom, még tán őrséget is kell állni, hogy valaki meg ne dézsmálja. És még valami. Ezt sem láttam még soha. Ez a banán. Nem tetszetős - az biztos -, hótt fekete a külseje, és rágós is, amiből rájövök, hogy csak a belét kell megenni. Bár még odébb van, de ez a csomag nagyon karácsonyi mosolygóssá tett mindannyiunkat.
Az asszonyok keze közben már nem annyira, de a szájuk annál jobban beindul…
Most én kerülök terítékre. Ezt nem szeretem. Hol agyon dicsérnek: Már ismeri a számokat... Biztos jó tanuló lesz… Szeret Óvodába járni… Aztán pedig: Alagutat ásott a csicsóka alá a szomszédba… Olyan, mint a hesskereplye… Egy hétig is tud egy végtében kérdezni… Lassan már naponta kétszer kell foltozni a térdén a nadrágot…
Úgy döntök: Nekem ebből elég. Már úgy is szinte kívülről tudom, hogy Erzsi következik. Róla persze még véletlenül sem mondanak semmi rosszat. No, de lehet, hogy én se nagyon tudnék, hacsak azt nem, hogy nem hagyja – időnként sem -ellébecolni a mosakodást, és, hogy pillanatok alatt telebabáz mindent. Indulok a kemencéhez. A kapu mellett építette még Vitéz nagyapám. Hasonlít arra, amit a kovácsnál is láttam, tán még nagyobb is. Rendes téglakéménye, és négy lábon álló teteje van. Apu már begyújtott. Nem nagyon értem, miért kell ilyen este már tüzelni, mikor csak éjjel, vagy hajnalban kerül bele a kenyér, a fával meg amúgy is elég sok a dolog. Mindenesetre nagyon jó meleg van a tetején. Kormi cicával most ide húzódunk, hiszen innét minden átlátható. Szénfeketére sötétedett.

Valami észveszejtően jó illat cserkészi be az orromat. A másik oldalamra is alig fordulok, mikor jön az ébresztő szó:
- Kelj fel! Kész a kenyér!
Már pattanok is, mert még lekésem a bodakomat. Ma sem tudom, hogy kerülhettem a kemence tetejéről az ágyamba, de most ez nem is olyan érdekes. A korgó gyomor –kis híján - elvisz a mosakodás mellett, de most azért megmutatom: Szó nélkül visszalépek. Kilegyintem a szememből a csipát, nehogy az a kapurekeszt is már felérő felvégi, megint odalökhesse nekem: - Te kis csipás! Rohanok. Háromra veszem a tizenkét lépcsőfokot. Már az asztalon van a betévőnk. Két darab óriási. Akkora, hogy csak a késsé előléptetett szuronnyal lehet belőle szegni. Persze csak az után, ha megkapta a saját keresztjét:
- Köszönjük Urunk, hogy hozzásegítetted e kenyérhez családunkat. - Ragyog a teteje a tollseprővel rákent tojássárgájától. Aztán két kisebb cipó – alig nagyobb a kispárnámnál. És néhány bodak, ami olyan, mint a zsemle, csak kenyértésztából. Ma ez a reggelink. Kapunk a Dodo bácsi csomagjában kapott csukamájolajból egy-egy kanállal. Aztán szintén a csomagból anyu Ovomaltine-t keverve a tejbe, kakaót varázsol. Fenséges a reggelink, mint mindig vasárnap, hiszen együtt a család.

____________

(1) Csemete. Így nevezték a környéken az asszonyok munkalehetőségét, ahol a kis fákat nevelték, aztán a kivágott erdő helyére telepítették.
(2) Svájci sapka: Akkoriban hétköznapi, mindennapos fejfedő, általában sötétkék, elég vastag anyagból készült. Közepén egy körülbelül három centiméter hosszú, négy milliméter átmérőjű kis elvarrás volt, amire szokás volt lyukas két fillérest húzni.
(3) Durábel bakancsot kaptak a dolgozók munkaruha gyanánt. Azonban odahaza is ezt hordták hétköznapokon.
(4) A mozdonyvezetőt hívták masinisztának.
(5) A szakajtó, egy szalmából, sűrűn, erősre fonott kis kosárszerű alkalmatosság. Méretét tekintve - ugyan a legkülönbözőbbek léteztek -, egy nagyobb edényhez fogható. Ezzel méretezték ki egyébként a kenyértésztát, de egyéb konyhai dolgokat is tároltak benne.

Zagyvaróna, 1996. December 6.

Földi László
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ssuggame 2014.12.03. 02:54-kor.
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:54

Dézsi Zoltán
A Drótostót meséi


Drótostót


Volt egy mese, meg egy tót,
Abból lett a drótostót.
Mondtak róla rosszat, jót,
Én elmondom hogyan volt.

Addig élt míg meg nem holt,
Nagyon rendes ember volt.
Hogy lett drótos, hogy lett tót
Az igazi mese volt.

Amit mondok most nektek,
Arról próbát vehettek.
Nem volt drótos, nem volt tót,
Csak egy kicsit szegény volt.

Kint lakott a határban,
Onnan járt a vásárba.
Ott vett drótot, meg szeget,
Szekeréhez kereket.

Lovainak vaspatkót,
Italának nagy flaskót.
Vizet töltött a borba,
Ott fürdött a nagy Oltban.

Drótból csinált karikát,
Madaraknak kalitkát.
Haragudott is az Olt,,
Elejébe gátat font.

Bizony így volt gyerekek,
Szegény volt, de szeretett.
Nem keresett eleget,
De nem sírt, csak nevetett.

Arra kérte az Urat,
Dolgoztassa, hogyha ad.
Nálunkfele úgy járja,
Munka van a kamrában.

Legyek gazdag vagy szegény,
Maradjon meg a remény.
Legyen ruhám szép tiszta.
Boromat ki megissza.

Házam, csűröm jó módos,
Kéményem meg jó kormos.
Legyen kolbász, szalonna
Fürödjek a jó borban.

Adjon a sors kenyeret,
Feleséget ki szeret.
Ne sajnáljon engem,
Pukkadjon meg, ki nevet.

Adjon a sors paripát,
Kezem közé taligát.
Benne sok, sok gyermeket,
Abból legalább hetet.

Irigyeljen a király,
Aki mindig lovon jár.
Csakhogy a hét nem három,
Kifogok a királyon.

Ez nem mese, barátom,
Hiába jársz lóháton.
Nekem három, nekem hét,
Csupa vitézivadék.

Elmennek a csatába,
Drótból készült ruhában.
Azon bizony nincsen folt,
Azért vagyok drótos tót.

A sárkányt is legyőzik,
Zászlóidat kitűzik.
Asszonyt hoznak vagy hatot,
Hetediket Te adod.

Szép menyasszonyt, hozományt,
Mindenkinek buzogányt.
Nekem adj egy kalapot,
Azzal kívánok jó napot.

Ti meg, kedves gyerekek,
Példát rólam vegyetek.
Szeressétek a tótot,
Ne tegyetek rá drótot.

Hogyha szólít a király,
Adjátok meg ami jár.
Legyetek hát vitézek,
Szóljon rólatok ének.

Ilyen volt az öreg tót,
Nagyon rendes ember volt.
Odakint a határban,
Erdőt, mezőt bejárta.

Látott békét, egeret,
Szitakötőt, verebet.
Velük játszott, nevetett,
Mesét mondott, eleget.

Bevallom, hogy hallgattam,
Szép meséit leírtam,
Ebből hoztam egy csokrot,
Hallgassuk a vén tótot.

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:55

Mese a szegény emberről, aki igazgyöngyöt talált


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő és az erdő közepén egy fából épített takaros kis gunyhó. Ebben lakott egy szegény ember csendben, békében, szeretetben. Járta az erdőt, beszélgetett az állatokkal, meghallgatta, hogy mit mondanak a bokrok és a fák, s a szél zúgásából a messzi földek híreiről is értesült. Ügyes kezű volt a szegény ember, Isten meleg szívvel és nagyszerű tehetséggel áldotta meg. Felismerte a fában a lelket, a kőben a szépet, s olyan gyönyörűséges dolgokat készített-faragott, hogy csodájára járt az egész világ. Mindenki szerette, az erdő lakói mindennapi vendégei voltak, de ő mégis magányos volt, mert nem volt társa.

Gyakran bejárt az erdőszéli faluba, vitte portékáit a vásárba, házakhoz vagy csak úgy; asztalokat, székeket, mindenféle bútorokat, cifra faragványokat. Kedvében járt fiatalnak és öregnek, portékáival megörvendeztetett kicsiket és nagyokat egyaránt.

Történt egyszer, hogy egy hosszú nap után estefelé, amint ment haza a szegény ember, látta, hogy a falu szélén gyerekek játszanak. Színes üveggolyókat dobáltak, kicsiket, nagyobbakat, kereket, tojás alakút, kinek milyen volt. Aki a legmesszebbre tudta gurítani, az lett a győztes. Gurultak a golyók, melyik messzebb, melyik közelebb; a lemenő nap átsütött rajtuk, szivárvány-fényt szórva az izgalomtól kipirult kis arcokra.

Megállt a szegény ember, kissé távolabb a gyerekektől, és figyelte játékukat: együtt örült a győztesekkel, együtt szomorkodott a vesztesekkel.

Amikor mindenki elgurította a saját kis golyóját, nagy sivalkodással odaszaladtak megnézni az eredményt. Lehajoltak, komolyan tanulmányozták a golyók helyzetét, körbejárták őket, hogy biztosan megállapítható legyen: ki a győztes. Egyszer csak az egyik gyerek felkiáltott:

- Új golyót találtam! Új golyót találtam! - s túl a legmesszebbre gurult golyón, felszedett a földről egy szürkés-barnás földdarabot. A többiek körésereglettek, de a lelkesedést hamarosan csalódás váltotta fel. Körbeadták a szerzeményt, nézegették, vakargatták, dörzsölgették, hátha előbukkan a csillogó üveg, de mindhiába, az maradt csak szürke és piszkos, amint volt.

- Nem ér ez semmit! - mondott véleményt az egyik és még legyintett is hozzá.

- Lehet, hogy nem is üveg, hanem csak egy darab kő - így a másik. Végül ledobták a földre, s a szélen álló odébbrúgta, úgyhogy a kis szürke földdarab belegurult az útszéli tócsába. A gyerekek visszatértek a játékhoz, és már el is feledték a furcsa felfedezésüket.

Látta mindezt a szegény ember, s mivel nagy szíve volt és messze látó lelke, tudta, hogy a sár kemény kérge mögött mindig valami szép és nemes dolog rejlik.

Odaballagott a tócsához, óvatosan felemelte a golyót, s érezte, hogy a kéreg vastag és érdes. Nézegette ő is, forgatta a kezében, és láss csodát!, ahogy az ide-oda gurult a szegény ember tenyerén, a sárkéreg apró repedésein át megcsillant a napsugár és az egyre gyengülő napfényt ezerszeresen verte vissza. Átmelegedett a szegény ember szíve, mert érezte, hogy kincset talált: a sár mögött igazgyöngy lapul. "Majd otthon letisztítom." - gondolta s óvatosan kabátzsebébe csúsztatta a gyöngyöt.

Este volt már, mire hazaért. Az erdő elcsendesedett, a szél megbújt az öreg fák odvában. Lámpát gyújtott a szegény ember, tiszta terítőt tett az asztalra, szerzeményét kitette az asztal közepére és vacsorát készített magának. Vacsora után a lámpa fényénél alaposabban megnézte a kis szürke golyót, kapargatta a kemény kérget, de teljesen megtisztítani nem tudta.

Későre járt, a szegény ember fáradt volt az egész napi gyaloglástól, lefeküdni készült. "Holnap, napvilágnál talán sikerrel járok." - gondolta. Visszatette a gyöngyöt asztal közepére, s kicsit szomorú volt, mert érezte, hogy a kis gyöngy is szomorú, ott belül, a szíve mélyén. Vigasztalta is azonnal, eképpen:

Gyöngyöm, Gyöngyöm, drága Gyöngyöm,
Gyöngy-orcádról hol az öröm?
Homlokodon mér' van ború,
Két gyöngy-szemed mér' szomorú?
Babusgatlak, szeretgetlek,
Minden szépet eléd teszek...

Aludj, aludj, drága Gyöngyöm,
Gyöngy-orcádon lesz majd öröm
Múlik az éj, elszáll a rossz,
Holnapra már ragyogni fogsz!


A szegény ember eloltotta a lámpást és nyugodt, békés álomba merült. Tudta, hogy ma történt valami, és ami történt, az jó.

A kis gyöngy szíve pedig, ahogy hallgatta a szegény ember vigasztaló szavait, megtelt meleggel, reménnyel és boldogsággal. A szegény ember már aludt, amikor a kis gyöngy elkezdett sírni, könnyei végigfolytak a megkeményedett kérgen és elolvasztották azt. A sár lassan lefolyt a terítőre, de nem piszkította be, mert azonnal eltűnt a semmibe, mintha nem is lett volna. S mire a kis gyöngy könnyei elapadtak, már semmi nem volt hajdani börtönéből, csak a hótiszta terítő és a földöntúli ragyogás, amely tiszta lelkéből fakadt, s betöltötte az erdei gunyhó kis szobáját, és tündér-fényt vetett a békésen alvó szegény ember arcára.
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:56

Tündérfény


Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt, s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz. Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal. Mész, de egyszercsak lelassulnak a lépteid és megállsz. Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit. Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik. Állsz az esőben, kezedben az összecsukódott esernyő, fejedet felveted, ajkaid kicsit nyitva, s rájuk esik az eső egy-egy cseppje. Más cseppek a homlokodat érintik, de sem az ajkaidról, sem a homlokodról nem folynak le a cseppek, hanem részeddé válnak. Felfele nézel, valahova nagyon messzire, ahonnan jönnek azok a cseppek, amelyek Neked lettek szánva. S azok a Tieid is lesznek, tested részei, lelked részei. Ahogy ott állsz, lassan gyöngyház-színű fény-glória vesz körül, amelyet erőd táplál és azok a cseppek, amelyek oly messziről jöttek Hozzád. A fényt nem látja senki más, csak Te meg én, s Te nem is csodálkozol a fényen, mintha már vártad is volna.

Körülötted az emberek futnak a dolgukra, némelyek furcsán néznek Rád, némelyek elrohannak Melletted és csodálkozva fordulnak vissza: "Ennek meg mi baja?", majd mennek tovább. Vannak, akik nagy ívben kikerülnek, mert félnek Tőled, hiszen nem úgy viselkedsz, mint a tömeg. Te pedig állsz még egy kicsit, töltekezel az erővel és a szeretettel, majd lassan tovább indulsz. Lépteid könnyű táncok fűzére, s a Rád hulló esőcseppek ezerszínű fényszikrát hányva porlanak a semmibe.

Amikor visszatérsz a munkahelyedre, egy pillanatra megáll körülötted az idő, senki nem kérdez semmit, csak néznek, csodálkozva, irigykedve, értőn és értetlenül. S az egyik, aki már nem bírja tovább szó nélkül, az is csak ennyit mond: "Ez Tündérországban járt!" Te pedig végzed a dolgodat, mint máskor és mosolyogsz, mosolyogsz...
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:57

Altató
Kínai bölcsődal



Tiszta Hold, csendes Szél
éj sötétje táncra kél
tündér szárnyán itt terem...
Aludj, aludj, Gyermekem...

Fényes Hold, kedves Szél
halld hát kicsim, mit mesél:
"Túl hegyeken, túl tengeren
birodalmát tündéreknek, ott lelem..."
Aludj, aludj, Életem...

Gyémánt Hold, könnyű Szél
ülj hátára és ne félj
szálljunk együtt mesze, el
tündérszárnyon, bogárháton...
Aludj, aludj, Kedvesem...

Csendes álmod, ó, be jó
vigyázzon rád Hold Anyó!
Kicsi szemed csukva már
selyem-lelked messze jár
piros ajkon álom kél...
röpítsd messze, pajkos Szél!

Szállj, szállj, messze szállj
siess, Gyöngyöm, meg ne állj
szerelemre, boldogságra
új hazádban rátalálj...

Aludj, aludj, Gyermekem...
Aludj, aludj, Mindenem...
Aludj, aludj, Kedvesem...
Aludj, aludj, Életem...
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 03:58

Őri István
Kiránduló vers



Sziklák, völgyek,
Berkek, tölgyek,
Virágos rét, Napsugár,
Mindez, mindez miránk vár!

Gyere közénk hegyet mászni,
Nagy csizmában berket járni,
Hívogat a kis virág,
Rét köntöse, arany ág.

Tábortűznél énekelni,
Láng-játékban elmerülni,
Nézni szemed sugarát,
Nyitni lelkünk kapuját.

Szép szalonnát nyársra tenni,
Sós kenyeret vígan enni,
Kéz a kézben menni, menni...

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.01. 04:01

Szia Marcsi :)

Kép
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.14. 02:58

Szabadi Lívia
A várakozás ideje



Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!




Adventi hírnök

Friss fenyőág

Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!




Szent-Gály Kata: Karácsony előtt

Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.

Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.

Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.


Kép
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.12.14. 02:59

Szia Marcsi :)

Kép
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.


Vissza: “Off Topic”