Igaz Mese

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.03.07. 16:09

Zsófi imája


A templom hosszú ablakain keresztül úgy dőlt be a fény, hogy Zsófi már kezdte azt hinni, valami jelenség készülődik a nyomában. Kizárólag annak a néhány embernek, akik ezen a közönséges márciusi vasárnap reggelen valami földönkívüli hívásnak eleget téve itt ültek a padokban ájtatos némaságban és várták, hogy a tiszteletes felsuhogjon a fehér lépcsőkön a szószékre és áldásra emelje a kezét. A lány már el is képzelte, ahogy Sándor felemeli a barna fejét a karzaton, Zsófira szegezi és többé le sem veszi róla. Közben az énekkar soha nem hallott szintóniában dicsőítő zsoltárokat énekel és a két fiatal lassan elindul egymás felé.

Ám a csoda elmaradt. Hiába táncolta körbe az sok fény a lány sápadt ábrázatát, Sándor úgy horgasztotta a fejét az összekulcsolt két kezére, mintha attól félne, a következő pillanatban a föld is elnyeli, nem csak az öreg orgona hangja. Simára olajozott haja az arcába lógott, minta éppen Zsófitól védelmezte volna az ábrándos kék szemét. Miért pazarolta a sors erre a férfire azt a sok színt és hagyta a magafajta fiatal lányt szürkén tengődni az asszonyok padjában, mikor ott lenne a helye a keresztpadban a többi fiatal között?

Pedig azon a reggelen a kora tavaszi nap sem vallott szégyent, és Zsófi végre az ormótlan kabátja nélkül lépett ki a kapun. A szomszéd méhész is odaköszönt rá, pedig az már alig látott, vagy csak azt vette észre, amit látni akart. Mégis hiábavalónak érezte a sok vasárnapi holmit, a selyem harisnyát, ami minden lépésnél egyre lejjebb csúszott a térdén, és az új cipőt, ami a Molnárékig átformálta a sarkát, ha Sándor fejéből képtelen volt kitörölni egy katolikus lány nevét. De nem csak Zsófi volt ellene Sándor hóbortos érzelmeinek, hanem mindkét gyülekezet, legfőképpen a katolikus.

Sándor az alvég egyik sarki vájogházában jött világra. Az apja nappal a földdeken dolgozott, este meg hegedűlt a helyi néptáncegyüttesben. Akkor is a vonójáért nyúlt, amikor kiszóltak a hátsó szobából, hogy egészséges, erős fia született. Hat évesen a gyerek már vonszolta az apja nagy hegedűjét maga után. Tízévesen végre saját hangszert kapott és hamarosan bevették az ifjúsági zenekarba. Az együttes minden szombaton fellépett valamelyik kultúrházban, vagy lakodalmon, de még temetésen is zenéltek, ha az elhúnytnak az volt az utolsó kívánsága. A fiúnak jól jött a pénz a fellépésekért, de méginkább kedvelte, ha katolikus lakodalomba hívták, ahol a táncolók között előbb vagy utóbb megjelent a szép Tankó Ibolya. A tánc végeztével együtt sétáltak haza a lány frissen vakolt téglaházáig.

Egy vasárnap Sándor csak késő reggelre ért haza, ahol az anyja szemlesütve várta, aztán meg szó nélkül fogta a belinerjét és elindult a templomba. Másodikat sem csendítettek, de úgy igyekezett, hogy mire a katolikusok kifelé jönnek a miséről, addigra ő ne legyen az utcán. Zsófiék rendesen két sorral ültek a Sándor anyja mögötti padban, s amikor beléptek a templomba, az már úgy mélyedt a zsoltáros könyvébe, mintha most látta volna életében először. Zsófi ösztönösen feltekintett a karzatra, de a fiú ezúttal nem volt ott. Számtalan vasárnap prédikálhatott a tiszteletes vigasztalódásról, türelemről, azt az üres helyet csak nem tudta teleprédikálni Sándorral.

Egy péntek este Zsófiék disznótorba voltak hivatalosak a Juhosékhoz. Juhosné, a keresztanyja, fürge mozgású, kerek asszony volt, akinek a lépésénél csak a nyelve pörgött gyorsabban, bár saját elmondása szerint a szájára nem vett volna senkit, akiről nem tudott egészen bizonyosat. Ezúttal azonban olyan hírrel szolgált az asztaltársaságnak, amitől Zsófinak a lélekzete is majdnem elállt, s most az egyszer nem bánta, hogy háromszor hallotta ugyanazt a történetet három különféle forrásból.

A faluban ugyanis az járta, hogy a Tankó lánynak elmaradt a havija. Még az anyjának sem árulta el, csak egy nap felmászott a padlásra és onnan ugrált a fészer keményre döngölt földjére, hogy megszabaduljon a terhétől. Ha a bokáját el nem töri, ki tudja, mi egyéb kárt tesz magában a szerencsétlen. Gyerek ugyan nem volt benne, de az orvos segédje, aki jóban volt a kis Tóthékkal, csak nem állta meg, hogy még aznap este el ne beszélje a pápista lány balszerencséjét. Sándor még aznap este megjelent nála a hegedűjével, de Ibolya egyszeriben kiadta az útját, mondván hogy úgy sem kellett volna neki egy ilyen mihaszna muzsikus, akinek a nótázáson kívül másutt sem jár az esze.

Már a második versszakát énekelte a gyülekezet a záró éneknek, s a népek szép rendben megindultak kifelé a padsorokból. Zsófi is menni készült, imára kulcsolta a kezét, de csak nem állhatta meg, hogy elébb fel ne nézzen a karzatra. “Add, édes jó Uram, hogy egy nap a szeme is kinyíljon ennek a fiúnak, ne csak a füle, s lássa végre, hogy olyan ház alatt muzsikál, ahol nem értik a hegedűszót. Add még azt is, ha belefér, hogy én meg olyan udvarlót találjak, akiknek a kedvéért érdemes a sarkamat ilyen keservesen feltörni, s ezt a bánatos harisnyát a térdemen hurcolni végig a falun, mert ha én most a Molnárékhoz bemegyek, ez a harisnya velem haza már nem jön. Ámen.”

Több mint húsz év telt azóta. Zsófi idős anyjával a hatodik padsorban ült és Sándort nézte a karzaton. A férfi nagyot bólintott felé és ő visszamosolygott. Évről évre látta a nagyobb ünnepeken, amikor Zsófi hazalátogatott Pestről a családdal. Tudta róla, hogy két kékszemű fia született, s hogy a felesége szívesen maradt otthon vasárnap délelőttönként. Zsófi összekulcsolta a kezét és majdnem felnevetett, hát mégis csak csoda történt azon a márciusi vasárnapon a szadai református templomban.
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.03.07. 16:10

Szécsi Margit: Március


Déli szellők, fújjatok csak,
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,
félredobni s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld –
Jöjj el, tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!


____


Kányádi Sándor: Tavaszleső


Kinyílott a tavaszleső
kertekben az aranyeső.
Megjöttek a „kell e dió”-t
kiabáló sárgarigók.

Már a szarka is itt csörög,
és mint hajdanán a török,
virradattól alkonyatig
harácsot szed, basáskodik.

Csupa fitty-fütty, csupa triccs-traccs,
szinte ablakot se nyithatsz,
kert és erdő most a zajos
patakokhoz hasonlatos.

Jönnek újra új érkezők,
csivitelők, kerepelők,
túlharsogják a szeleket,
s ágrólszakadt verebeket.


Kép
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.03.07. 16:11

szia Marcsi :)

Kép :lol:

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.03.15. 01:13

igaz hogy újat nem hoztam, de szeretném idetenni a tavalyi beírást.


Március 15. érdekességek

Petőfi Sándor kokárdáját a forradalmat megelőző este Szendrey Júlia készítette - de elbökte, mert a magyar színsorrend helyett az olasz figyelhető meg rajta. '48 március 15-én egyébként a forradalmárok jó része helytelen kokárdát viselt.
Jókai kokárdája sem volt tökéletes - Laborfalvy Róza a piros-fehér-zöld mellé a sárgát és a kéket is beleszőtte.
Görgey Artúr, a forradalom egyik kiemelkedő tábornokát eredetileg hidegen hagyta a katonaság - vegyészetet tanult, és igen kiemelkedő kémiai tanulmányokat is írt; apja hatására lépett be a hadseregbe.
Amikor a márciusi ifjak nyomdába vitték a 12 pontot, Landerer kérte, hogy mutassák meg neki a cenzori bélyegzőt. Ám mivel ilyenjük nem volt, már éppen elkullogtak volna a nyomdától, amikor Landerer odasúgta az egyik forradalmárnak, hogy "Foglalják le az egyik gépet!". Ekkor az "E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!" felkiáltás mellett a fiatalok beözönlöttek az épületbe, és kinyomtatták a 12 pontot. Landerert a látszat kedvéért - és saját kérésére - azért bezárták az irodájába, nehogy baja legyen a történtekből.
A 12 pont mellett a Nemzeti Dalt is kinyomtatták, de Petőfi otthon felejtette a szöveget, ezért gyorsan kézzel leírta a verset, és ezt nyomtatták ki.
Szendrey Júliát érzékenyen érintette, hogy Petőfi a politikát sokkal jobban szereti, mint őt. Ezt szóvá is tette Jókainak - tulajdonképpen rámozdult, de Jókai éppen Laborfalvy Róza után epekedett, ezért nem volt túl nyitott Szendrey közeledésére.
Vasvári Pál, a forradalom egyik vezetője egy csöppet lekéste az eseményeket - a korabeli nők imádták őt, ezért délelőtt az utcára vonulás helyett inkább elugrott egy kis szerelmi légyottra.
Táncsics Mihály soha nem volt fogoly a Táncsics-börtön néven elhíresült épületben. Mivel úri fogoly volt, ezért egy utcai szobában raboskodott, ahol bedeszkázták az ablakot.
A Nemzeti Színházban a Bánk Bánt Táncsics tiszteletére adták elő - csakhogy Táncsics soha nem érkezett meg, mert miután kiszabadult, egy előkelő fogadóban bezuhant az ágyba és azonnal elaludt. A színházban egy ál-Táncsiccsal akarták őt pótolni, de Jókai ezt nem engedte.

______________________

Kokárda

A háromszínű zászlót, trikolórt Európában a francia forradalom tette “divatossá”. A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát, Petőfi feleségét is, amikor 1848. március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát.
A kokárdában a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

A nyomdánál

Mikor a forradalmárok a 12 pont nyomdába adásakor a Nemzeti Múzeumtól a Landerer és Heckenast nyomdához mentek, nem várt nehézséggel szembesültek: Landerer a látszat kedvéért azt kérte tőlük, hogy mutassák meg neki a kiszedendő anyagon a cenzori bélyegzőket. Mivel azonban ilyen nem volt rajtuk, Landerer fennhangon kijelentette, hogy mivel nem rendelkeznek ilyen pecsétekkel, ezért nagyon sajnálja, de nem szedetheti ki azokat, és így nem kerülhetnek nyomdába. A forradalmárok csalódottan indultak volna tovább, ám ekkor Landerer odasúgta Irinyinek: “Foglaljanak le egy gépet”. Ekkor fordult a kocka, Irinyi hangosan bejelentette: “E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!” A diadalmas közjáték után azért Landerert saját kérésére a főnöki irodába zárták.
***
A nyomda lefoglalása azonban nem is volt annyira egyszerű, és könnyen véres fordulatot vehettek volna az események. A Vármegyeházától alig 200 méterre állt ekkor ugyanis a Károly-laktanya, ahol ha riadóztatták volna a katonaságot, azok percek alatt szétkergették volna a tömeget. A bécsi események miatt azonban a hatóságok nem mertek fellépni, így a Helytartótanács nem is adott erre parancsot. Később azt örökítette meg a pesti folklór, hogy mivel olasz katonák állomásoztak a laktanyában, azok rokonszenveztek a forradalmárokkal, így bármilyen parancsot is kaptak volna, rögtön átálltak volna azok oldalára.
***
A forradalom estéjén, miután vértelenül győztek a pesti események, a forradalmárok (szintén cenzori bélyegző nélkül) plakátot nyomtattak, hogy azon közölhessék az adott nap eseményeit. (Landererék ekkor már az egész nyomdát feldíszítették.) A hirdetmény szövege szerint: “Ami más országokban polgárvérbe került – a reformot –, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés”. Érdekes a fogalmazás, ugyanis úgy tűnik, mégsem lehettek annyira biztosak a dolgukban a plakát fogalmazói: kétszer is ki kell emelni a forradalom “törvényes” voltát.


“Igazi avar koponya”

A forradalom nemzetközi hírnevében a legnagyobb szerep Petőfinek jutott (ami persze sokakat sértett meg hiúságukban). A német “Magazin der Litteratures Auslandes” nem sokkal ezután megjelenő számában hosszú tanulmányt szentelt Petőfi bemutatásának, melyben külön érdekesség, hogy a legnagyobb figyelmet az kapta, hogy “Petőfi koponyája igazi avar koponya”, illetve ezen, és “egész lényén a keleti faj ruganyossága érezhető”. A párizsi Le Journal mindenféle elemzés helyett francia fordításban közölte a Nemzeti Dalt.


Pesti országgyűlés

Március forradalmi hevületében felmerült az az ötlet is, hogy a pozsonyi diéta tehetetlenségével szemben Pesten hozzanak létre országgyűlést. A március 31-i események hatására a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmány (Irinyi, Petőfi, Vasvári a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester, Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester és Gyurkovics Máté szűcsmester) elhatározta, hogy ha egy héten belül nem lép fel a pozsonyi diéta valamilyen változtatási tervezettel, akkor az ország összes törvényhatóságát felszólítják, hogy új tagokat küldve hozzanak létre – Perczel Mór szavaival – “nemzeti konventet”. Az áprilisi események pozitív alakulásakor azonban lemondtak erről az elképzelésről, és követték az újonnan megalakuló felelős magyar “ministeriumot”.


Névváltoztatás, kokárda

A forradalom leggyorsabb vívmányaiként Petőfi indítványára a Pilvax kávéház felvette a Szabadság-csarnok nevet, a Hatvani utcából Szabadsajtó utca, az Egyetem térből Március tizenötödike tér, a Városház térből pedig Szabadság tér lett.
***
A kokárdák alapanyaga hamar elfogyott: három nappal a forradalom után Pesten nem lehetett trikolórt kapni.
***
Sokan megváltoztatták a nevüket a forradalom során. A legtöbben a legegyszerűbb megoldást választották: nevük végén az “y” betűt “i”-re cserélték (pl. Jókai, Gyulai), Vachott Imre pedig felvette a Vahot nevet. Ő volt a forradalom nyelvi magyarosításának legfőbb úttörője is egyben: komoly propagandát folytatott a sajtóban azért, hogy a hivatalba lépő tisztviselők a “minister” szó helyett valamilyen magyar megjelölést kapjanak.
(Múlt-kor)

__________________

1848-ban Pestet Budával hajóhíd kötötte össze, s a tömeg ezen keresztül ment át Budára. A Lánchíd építése ugyan már folyt, de csak 1849. novemberében adták át a forgalomnak.

1848. március 19-én Pálffy Albert szerkesztésében megindult a márciusi fiatalok lapja, a Marczius Tizenötödike. A hírlap fejlécében a következő szöveg szerepelt: "Nem kell táblabíró politika." A lapba 1848 júniusában ?Egy kvietált huszárfőhadnagy néven Görgei Artúr is írt.

A sajtótörvényt megszövegező Szemere Bertalan, nemcsak a Batthyány-kormányban, hanem a második független felelős magyar kormányban is betöltötte a belügyminiszteri posztot, sőt, e kormánynak miniszterelnöke is volt.

1849. március 15-én a magyar kormány kezén lévő területeken hivatalosan is megünnepelték a forradalom első évfordulóját. Debrecenben egy, a magyar oldalon harcoló olasz gyalogezred zenekara adott térzenét, de ünnepséget tartottak a cs. kir. csapatok által körülzárt komáromi és péterváradi erődben is. Petőfi ezen a napon futárként Kolozsvárról Debrecenbe utazott, így egyik ünnepségen sem vehetett részt.

Az Egressy-családból hárman is szolgálták a szabadságharc ügyét. Gáboron, a színészen kívül, testvére, Béni, a zeneszerző, illetve Gábor fia, Ákos is honvédként szolgált a hadseregben.

A császári hadsereg huszárezredei két, Itáliában szolgáló ezred kivételével a magyar hadsereg soraiban harcoltak 1848-49-ben, ugyanakkor megtartották régi nevüket és feketesárga zászlajukat. A két előbbi huszárezredet is újjászervezték, s ezeken kívül további hatot alakítottak, amelyek Hunyadi, Lehel vezér, Mátyás király, Károlyi István, Bocskai és Attila nevét viselték.

A magyar szabadságharcban a honvédsereg oldalán lengyel, német és olasz légió is harcolt, ugyanakkor Velencében és Észak-Itáliában is alakult egy-egy magyar légió a cs. kir. hadsereg átszökött magyar katonáiból.


Az 1848-as forradalom győzelme után a magyar országgyűlés törvényben állította vissza "ősi jogaiba" az ország címerét és a nemzeti színeket. Ezek később - rendszerint a megye címerével kombinálva - viharos gyorsasággal jelentek meg a már márciustól szerveződő nemzetőrségek zászlóin. A megyénként alakuló nemzetőrség lobogóit a kiállító terület közössége adományozta és készíttette. A sokféle zászló egységesítésére külön rendeletet hoztak, ám nem sok sikerrel.

1848 törvényei Magyarország legszélesebb rétegét, a jobbágyságot kedvezően érintette. Felszámolták a jobbágyrendszert, megszüntették a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat. A tizeddel együtt nem törölték el a szőlődézsmát. Nem intézkedtek a volt jobbágyok erdő- és legelőhasználatáról, és az irtványföldekről sem.

József főherceg nádor sokat tett a magyar gazdaság és kultúra fejlesztéséért, támogatta a mérsékelt reformereket és igyekezett közvetíteni az udvar felé.

Többek között Alcsúton mintagazdaságot hozott létre, amely a legkorszerűbb mezőgazdasági eljárásokat használta. Létrehozta a Városszépítő Bizottságot, amely hazánkban az első városrendezési terveket készítette, és amelynek nagy jelentősege volt a mai Pest városszerkezetének kialakításában.

Görgei Artúr, a szabadságharc egyik jeles tábornoka vegyészmérnöknek készült, és több társához hasonlóan a császári hadseregből lépett át a forradalmi haderőbe.

Petőfi Sándor kokárdáját március 15-e előtti éjszaka felesége, Szendrei Júlia készítette.

A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt. Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi szerepre, katonai mintára tudta: egy vezetőnek már messziről jól kell látszania.

1848-ban a magyarországi folyókon egyetlen állandó kőhíd létezett, a Lánchíd. Pontosabban a hidat még csak ekkor építették: a láncokat 1848 nyarán húzták fel, s csak 1849 novemberére készült el végleges formában.

Kép

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.03.15. 01:13

Szia Marcsi :)

KATT IDE
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.04.21. 07:44

Zöld fórumon jártam,
sok furcsa dolgot láttam,
Dilisek a lányok,
sok szép tojást várok,

meg is sütném nyomban,
gyűlne pocakomban,
rántotta vagy csoki,
locsolhatok Marcsi?

:lol: :lol:

Kép

:D
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.05.03. 23:53

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

_____________

Ima

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.
Köszönöm, hogy gondot viseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.
Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.
S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.

_____________


Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.05.03. 23:55

Minden édesanyának és nagymamának boldog anyák napját! :)

Kép
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.05.07. 13:50

Bobby története


Kép


Talán a leghíresebb terrier a világon egy “Szürkebarát” Bobby névre hallgató eb, akinek az ember iránti hűsége legendává vált.

Bobby gazdája egy John Gray nevezetű férfi, aki a Greyfriars nevű kerületben lakott a skóciai Edinburgh-ba, feleségével, Jess-el és fiával, úgy 1850 körül.
John bizony kemény földműves munkával kereste a napi betevőt, mi tagadás nem túl sikeresen.
Így aztán a 40. életéve környékén a mi Johnunk úgy döntött, hogy megreformálja szegényes életét, s csatlakozott a szerveződő helyi rendőrség tagjának. John aztán úgy gondolta, unalmas egyedül koptatni a macskaköves utcákat járőrözés közben, így 1856-ban magamellé vette Bobby-t, az éppen aktuális, Skye terrier fajtájú házőrzőjét.

A Skye Terrier közismerten bátor és hűséges kutya. Az Isle of Skye és a Hebridák nevű szigeteken tenyésztették ki őket, ahol vadászatra hasznáálták, vizen és földön egyaránt.

Járőrpárosuk naponta rótta a várost, és rendszeresen megszakították útjukat ugyanannál az étteremnél, nap mint nap., A párost jól ismerte az egész város, hozzátartoztak Edinburgh képéhez.

Az egyik kemény télen aztán, John egészsége megromlott, egyre nehezebben viselte a zord időjárást, s két évi közös szolgálat után, 1858 február 15-én John elhunyt tuberkolózisban.

John-t a városi köztemetőben temették el, s természetesen Bobby is ott volt a temetési felvonulááson. A következő napokban látták az emberek, hogy Bobby, nem tud elszakadni a gazdájától, és minden percét John sírjánál tölti. Bobby nem hagyta magát elcsábítani a sírtól, hiába próbálkozotak vele az emberek. Végül aztán James Brown, az egyházi kertész és a temetőőr készítettek neki egy házikót, ez lett Bobby otthona a következő 14 évben.
Régi hagyomány Edinburgh-ban a déli 1 órás ágyúlövés, amelyet a várból adnak le, régi hősök emlékére. Bobby mindennap ebben az időpontban elhagyta őrhelyét, ellátogatott abba a kifőzdébe ahol John-al is megáltak őrjárataik során. Ott a kifőzdés adott neki táplálékot, majd visszatért a sirhoz virrasztani. Máskor, igaz ritkán, elment a várba, ahol egy Scott nevű őrmester egyszemélyben volt a helyőrség, s aki szinte remeteként élte életét. Hogy mi történt John családjával ebben az időszakban, arról nincs emlék, az Edinburgh-i polgárok viselték gondját Bobby-nak. Természetesen szárnyrakelt Bobby hűségének híre, az emberek felkerekedtek messzeföldön, hogy saját szemükkel lássák a legendás kutyát.

1867-ben egy új törvényt vezettek be, amely tevékenységhez és engedélyhez kötötte a kutyák tartását. Bobby-nak nemvolt tulajdonosa, elaltatás várt rá. Bobby híre azonban eljutott Sir William Chambers Lord-ig is, aki Edinburgh prépost-ja volt, meglátogatta a kis terriert, és úgy döntött, hogy örökbe fogadja és kifizeti az engedélyt Bobby élete végéig. Bobby kapott egy réz nyakörvet felirattal, amely így szólt: “Greyfriars Bobby” 1867-től a prépost Úr védelme alatt áll. Ez a nyakörv ma, a Museum of Edinburgh-ban, (Huntley Ház) van kiállítva a nevére gravírozott etetőtállal együtt.

Bobby 1872-ben, 16 évesen halt meg, gazdája sírja melett, miután John Gray halálát követően még 14 évig virrasztott. Tudni kell, egyházi szabályok szigorúan előirják kit lehet eltemetni a megszentelt temetőbe, így a kutya nem kerülhetett a gazdája mellé, így a temető egy eldugott zugába került.

1873-ban, Angelia Georgina Burdett-Coutts bárónő, a skót Kutyatartó Szövetség Női Bizottságának Elnöke (RSPCA) , és egy másik kutyabarát Bobby nyughelye fölé egy gránit szökőkutat emeltetett, amelynek a tetejére Bobby életnagyságú szobra került.

A szobor még mindig vonzza a látogatókat, ma is látható. A IV. George és Candlemaker Row találkozásánál lévő kifőzde is működik, Bobby életében a Traills Kávéház nevet viselte, melyet a tulajdonos Greyfriars Bobby Inn névre keresztelt át.

Greyfriars Bobby-t Edinburgh lakosai igen nagybecsben tartják, a város lakóinak a hűség és odaadás jelképe. Sírját naponta friss virág ékesíti. Fejfájánez áll: Greyfriars Bobby – Meghalt 1872 január 14-én, 16 éves korában – Hűsége, odaadása mindannyiunk számára legyen tanulság.
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2014.05.07. 13:53

Lucky Dube


Kép

Kép



Lucky Philip Dube (Ermelo, 1964. augusztus 3. – Johannesburg, 2007. október 18.)
Dél-Afrikai reggae zenész. 22 albumot készített zulu, angol és afrikaans nyelven 25 év alatt és Dél-Afrika legnépszerűbb reggae zenésze volt. 2007. október 18-án Dube-t egy rablótámadásban meggyilkolták Johannesburg Rosettenville nevű külvárosában.

koncert (köbö 5 perc 40 másodperc körül kezd énekelni)
KATT IDE
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.


Vissza: “Off Topic”