Igaz Mese

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
Avatar
dmarcsi55
Hozzászólások: 7554
Csatlakozott: 2010.07.21. 18:08

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: dmarcsi55 » 2011.04.22. 14:27

Drága Zoé!!

Köszönöm szépen :comp:

Nagyon közel kerültél hozzám .
Áldom a pillanatot,mikor észrevettelek az OFF topikban és megkértelek ,írj nekünk :P
Az első pár mondatodból érezni lehetett ,milyen nagyszerű ember vagy :comp:
Nem akarom ,hogy emlékké váljál,kérlek gyere vissza közénk ,új hazádból is !!
Szeretnék tudni a későbbi sorsodról !!
Köszönöm ,hogy megismerhettelek :comp:
Küldök egy dalt ,a kedvenc énekesnőm előadásában .
Fogadd sok szeretettel :comp:

Kép

Kovács Kati : A festő és a fecskék

hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján

elmondta a kislánynak hogy ezt a képet ő festette régen
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki

egy hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,

a kislány erre csendes szóval így válaszolt,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,

mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"

a festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét

a kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt
a szemközti ház ereszére hó hullott már
el is repült messze délnek minden vándormadár

távol jártak mind a fecskék
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán

lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!

A festő és a fecskék (1999)

KATT KOVÁCS KATI

Avatar
juszufka54
Hozzászólások: 15321
Csatlakozott: 2010.07.15. 18:19
Tartózkodási hely: Mars bolygó

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: juszufka54 » 2011.04.22. 14:49

Zoé kedves!!
Végig olvastam a történeted.Biztos hogy jót akartak a szüleid ,de én nem tudtam volna soha ilyent tenni a gyerekemmel.Meghasadt volna a szívem értük.
Neked sikerült a beilleszkedés és magad javára fordítani a sorsod.
Én csak gratulálni tudok neked a kitartásodhoz.Bár könnyes szemel olvastam végig az írásod.De nagyon örülök hogy meg ismerhettelek. :hug: :hug: :hug: Remélem én is hogy tudjuk tartani a kapcsolatot
ha haza mész.
Vigyáz magadra és maradj mindig ilyen meleg szívű lány. :comp: :comp: :comp: :comp:

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 14:54

dbori írta:Nagyon vegyes érzelmeim voltak a történetedet olvasva, drága Zoé. Olyan poroszos, katonás szülőket képzelek neked, akik biztosan jót akartak, de én nem lennék rá képes. Azt hiszem, mi itthon nem látunk bele ezekbe a dolgokba, csak azt mondjuk, hogy milyen nagy lehetőséget kap az, aki kimehet tanulni, de hogy ott milyen körülmények közé kerül, azt már nem tudjuk. Azt gondoljuk, mindenütt olyanok az iskolák, mint nálunk, csak más nyelven beszélnek az emberek. De örülök annak, hogy ilyen melegszívű teremtés vált belőled, és várunk a fórumra akkor is, ha hazamégy. :hug: :hug: :hug:

Kép


A szüleim valóban mások nem átlagos emberként élik az életüket. Ezt nem csak anyagi, hanem emberi értelemben is értem
A szüleim az elején biztosan tudták, hogy nekem nem lesz mindenben jó. Valahol Ők is megszenvedték, amiről nem írtam, hogy havonta egyszer kaphattunk levelet, és írhattunk haza. Amit kaptunk levelet is , és írtunk levelet is leellenőrizték. Ha Úgy Ítélték meg az igazgatóságban, hogy nem lenne jó nekem, vagy a szüleimnek hogy olvassam, vagy Ők olvassák nem küldték el, illetve nem adták oda nekem. Persze így most leírva más, de ha sokszor is éreztem azt, hogy én miért nem lehetek szüleimmel, sokszor gondoltam talán nem szeretnek, de mégis most már tudom, hogy akkor jobb döntést nem hozhattak volna számomra.

A Nővérektől rengeteget tanultam. Amit a szüleimtől nem biztos, illetve az itteni iskolákban sem.

Kétségtelen ennyi év után, persze eltávolodik az ember. Annyira ritkán járok haza, középiskola óta, hogy most ez a hosszabb itthon lét megviselt.

Elengedném-e a saját gyermekem nem tudom. Azt hiszem igen, ha nem is más országba de egy bentlakásos iskolába igen.
Persze mindezt Írországban. Itthon nem hiszem, itton nem érzem azt a különbséget, hogy egy bentlakásos iskola adna-e többet, vagy mást.

Az egyetemet meg nem sajnálom, sőt megtanultam a magam pénzén megélni, tanulni. A divattervezőnél új dolgokat tanultam,
és persze a munkám révén kapcsolatokat találtam. Utca zenéltem, ami megint más volt, egy egy fellépésre rengeteget gyakoroltunk, volt, hogy nagyon jól kerestünk volt, hogy nem.

Nem kell féltni egy fiatalt, meg kell tanulni, élni.
KépZoe

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 15:04

minya54 írta:zoe,kicsit elszomorít a történeted de sok tanulság van benne.megérte a kemény neveltetés igaz,de nekem egy árva kislány hatása jön le belőle és most úgy megölelnélek valódi anyai szeretettel :hug: :hug: :hug: :hug: remélem életed most már csak boldogságot hoz neked,kívánom így legyen.ha hazamész,hisz már az az otthonod,azért gondolj arra,hogy itt az ó hazában is vannak szerető emberek akik visszavárnak téged :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug:
Kép



Kemény volt legalábbis az első két év, de árva nem voltam. Ha nem is a szüleimmel éltem lett egy másik nagy családom is.

Itthon, nagyon vegyesek lettek az érzéseim, nagyon vágytam haza hosszabb időre a bátyám aki figyelmztett előre, nem biztos, hogy az ötlet jó. A munkát elvállaltam hazajöttem. Itthon érzem azt igazán, hogy mennyire más értékeim vannak, és az emberek a mássághoz hogyan viszonyulnak. Itthon nagyon sokat számít a külsőség, kint ez nincs így.

Persze mindenképp szeretnék visszajönni, hozzátok, itt jó lenni. Szóval a Fórumban tényleg jó emberekkel találkoztam. A játékban már nem feltétlen.

De mindent megteszek, hogy elérjelek benneteket. 30-én indulok.
KépZoe

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 15:10

juszufka54 írta:Zoé kedves!!
Végig olvastam a történeted.Biztos hogy jót akartak a szüleid ,de én nem tudtam volna soha ilyent tenni a gyerekemmel.Meghasadt volna a szívem értük.
Neked sikerült a beilleszkedés és magad javára fordítani a sorsod.
Én csak gratulálni tudok neked a kitartásodhoz.Bár könnyes szemel olvastam végig az írásod.De nagyon örülök hogy meg ismerhettelek. :hug: :hug: :hug: Remélem én is hogy tudjuk tartani a kapcsolatot
ha haza mész.
Vigyáz magadra és maradj mindig ilyen meleg szívű lány. :comp: :comp: :comp: :comp:



Tudom, hogy a szüleimnek is nehéz volt. De mutattak egy utat.... Ezt az utat végig jártam.
Most azt gondolom, hogy kellett ez az út, nem csak azért mert tanultam, hanem azért is mert most tudom jobb.

Persze visszaszeretnék hozzátok jönni, ennyi jó ember mint itt a fórumban az Országban ritka.

30--án indulok vissza. addig is amikor tudok itt leszek:)
KépZoe

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 15:21

dmarcsi55 írta:Drága Zoé!!

Köszönöm szépen :comp:

Nagyon közel kerültél hozzám .
Áldom a pillanatot,mikor észrevettelek az OFF topikban és megkértelek ,írj nekünk :P
Az első pár mondatodból érezni lehetett ,milyen nagyszerű ember vagy :comp:
Nem akarom ,hogy emlékké váljál,kérlek gyere vissza közénk ,új hazádból is !!
Szeretnék tudni a későbbi sorsodról !!
Köszönöm ,hogy megismerhettelek :comp:
Küldök egy dalt ,a kedvenc énekesnőm előadásában .
Fogadd sok szeretettel :comp:

Kép

Kovács Kati : A festő és a fecskék

hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján

elmondta a kislánynak hogy ezt a képet ő festette régen
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki

egy hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,

a kislány erre csendes szóval így válaszolt,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,

mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"

a festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét

a kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt
a szemközti ház ereszére hó hullott már
el is repült messze délnek minden vándormadár

távol jártak mind a fecskék
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán

lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!

A festő és a fecskék (1999)

KATT KOVÁCS KATI



Drága Marcsi!

Dehogy köszönünk el, hiszen az élet kiszámíthatatlan. Először is szeretnék még sokat írni ide, és ki tudja lehet ti látogattok meg engem kint. Annak nagyon örülnék.

És nem sírunk.

Én csak tanultam, amit soha senki az életben nem vehet el tőlem.

:hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug: :hug:
KépZoe

Avatar
zsuzsamama
Hozzászólások: 31722
Csatlakozott: 2011.03.08. 12:06

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zsuzsamama » 2011.04.22. 16:03

ZOÉ :P

Többen megköszönték már, hogy leírtad történeted!
Én is ezt teszem!
Mély tiszteletem Neked :hug:
Egyet, talán egyet kérdeznék még Tőled, hogy végül is meg tudtad-e, hogy a SZÜLEID miért küldtek olyan messzire el BENNETEKET?
Nem ítélkezhetek senki felett, nem is teszem, de könnyebb lenne megérteni Őket, ha tudnánk, a MIÉRTET!
Nagy erő kellett mindenképp hozzá, részükről is, a Te részedről is!
Ne haragudj meg érte, de én nem tudtam volna megtenni!

Örülök, hogy a sors ide vezérelt hozzánk, KÖZÉNK :hug: :hug: :hug:

Kép
Kép
"Jól csak a szívével lát az ember"

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 16:38

zsuzsamama írta:ZOÉ :P

Többen megköszönték már, hogy leírtad történeted!
Én is ezt teszem!
Mély tiszteletem Neked :hug:
Egyet, talán egyet kérdeznék még Tőled, hogy végül is meg tudtad-e, hogy a SZÜLEID miért küldtek olyan messzire el BENNETEKET?
Nem ítélkezhetek senki felett, nem is teszem, de könnyebb lenne megérteni Őket, ha tudnánk, a MIÉRTET!
Nagy erő kellett mindenképp hozzá, részükről is, a Te részedről is!
Ne haragudj meg érte, de én nem tudtam volna megtenni!

Örülök, hogy a sors ide vezérelt hozzánk, KÖZÉNK :hug: :hug: :hug:

Kép


Drága mami!


Miért? Miért? Miért? Tudod mami erre nem nagyon tudok válaszolni.

Nagyon nehéz erre válaszolni, a családban ez egy szokás, vagy hogy is írjam.

Nem azért mert nem szerettek, azt akarták, hogy azt hiszem így mondják jó nevelést kapjunk.
Persze nekik sem volt könnyű főleg az elején, de azután miután már én sem vágytam minden nap haza kevesebbet sírtam, szóval megszoktam. akkor már nekik is könnyebb volt.
Én meg megszoktam, azt életet, sőt valahogy meg is szerettem.

Megszoktam azt az életet, illetve fegyelmet.

Az egyetem már más volt, ott nem volt szabály fegyelem, de mégis valamiért betartottam.

Nehéz, de én csak nyertem, erre a kérdésre talán Ők tudnának válaszolni, hogy veszítettek-e valamit , vagy valakit.
Most, hogy itthon vagyok azt érzem, valahol büszkék rám. Lehet egyébként csalás, és magukra büszkék :)

Igazából, az a szülő gyerek kapcsolat nem alakult ki, most is van egy távolság köztünk.
Én biztos vagyok benne, hogy jó volt.
KépZoe

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 16:48

Diarmuid és Grainne üldözése




Finn Mac Cool egy szép reggelen korán felkelt, és kiment sétálni egyet a harmatos fűbe. Oisin, a fia, és Dering, a druida meglátták, és odamentek hozzá.
-Korán felkeltél Finn - mondta Oisin.
-Megvan rá az okom - felelte Finn. - Amióta a feleségem meghalt, nem tudok nyugodtan aludni.
-Erre van orvosság - jegyezte meg Oisin. - Válaszd ki magadnak Írország legszebb vagy legcsúnyább leányát, és idehozzuk neked feleségnek.
-Én magam is ismerek valakit, akiből jó feleség válna - mondta Dering. - Grainne, Cormac Mac Art király leánya az illető. Ő a legszebb, legcsinosabb és legokosabb egész Írországban.
-Azonban Cormac és én nem vagyunk jóban - vetett ellent Finn. - Szerintem nagyon örülne, ha visszautasíthatná a személyes kérésemet. Ha azonban ti ketten mennétek, veletek talán rendesebb lenne.
Ekkor Oisin és Dering elmentek Tarába a királyhoz, és megkérték a leánya kezét Finn Mac Cool, a Fianna kapitánya részére.
-Nincs olyan bajnok Írországban - mondta a király -, akit Grainne ne utasított volna vissza. A választ azonban halljátok az õ szájából.
Cormac elkísérte a küldöncöket Grainne házába, és leült a lánya mellé.
-Nézd csak Grainne - mondta Cormac -, itt van két ember Finntõl, aki a feleségének szeretne téged. Mit válaszolsz?
-Ha méltó arra hogy a vejed legyen, miért ne lehetne a férjem? - kérdezte a leány.
Elégedettek voltak a válasszal, és kijelöltek egy időpontot két héttel később, amikor Finn-nek meg kellett jelennie Tarában. Finn összegyűjtött hét zászlóaljat a leinsteri Allen minden részéből, és elindult Tarába. A menyegzői lakomát a nagycsarnokban rendezték, ahol mind Cormac, mind Finn emberei a számukra kijelölt helyekre ültek.
Finn ekkor Grainne-hez fordult, és kérdezgetni kezdte.
-Mi az, ami forróbb a tűznél?
-Az asszonyi érvelés két férfi között - felelte Grainne.
-Mi az, ami gyorsabb a szélnél?
-Az asszonyi gondolat két férfi között.
-Mi az, ami élesebb a kardnál?
-Az ellenség bosszúja.
-Mi az, ami puhább a pehelynél?
-Tenyér az arcon.
-Mi az, ami fehérebb a hónál?
-Az igazság.
-Mi az, ami feketébb a hollónál?
-A halál.
Finn nem kérdezett többet, mert elégedett volt. Grainne azonban vele ellentétben egyáltalán nem volt elégedett.
A lakoma alatt úgy alakult, hogy Daire, a költõ, Grainne közelébe került, és ők ketten nagyon jól elbeszélgettek. Egy idő után Grainne azt kérdezte Daire-tõl:
-Miért jött ide ez a Finn és a Fiannája? És mi célja volt ezzel a kérdezgetéssel?
Daire nagyon meglepődött a kérdésen.
-Te talán nem tudod, hogy feleségül akar venni téged?
Grainne hosszú ideig hallgatott, majd azt mondta:
-Ha Finn Oisinnek, a fiának, vagy ifjú unokájának, Oscarnak akarna feleségül, azon nem csodálkoznék. De õ maga mit akar tőlem, hiszen öregebb, mint az apám, és teljesen ősz a haja!
Grainne ismét elgondolkodott és körülnézett a vendégeken.
-Jó társaság - mondta -, de Oisinen, Finn fián kívül nem ismerek senkit.
Daire tehát bemutatott több hőst, és mesélni kezdett bátor tetteikről, származásukról és erejükről, egészen amíg Grainne meg nem állította egy bizonyos arcnál.
-Ki az az ifjú, aki olyan szépen beszél? Akinek fehér a bőre, szeplős az arca és hollófekete a haja?
-Õ Diarmuid, Duibhne unokája, és ügy hírlik, ő a legjobb szerető a világon.
-Valóban jó társaság gyűlt itt össze ma este - mondta Grainne.
Megparancsolta a szolgájának, hogy hozzon egy hatalmas aranyserleget, töltse meg és adja körül az asztal körül. Ivott belőle Finn, ivott belőle Cormac, és a serleg addig vándorolt körbe, amíg ki nem ürült. Mindenki ivott belőle, kivéve Diarmuidot, és a vendégek hamarosan mély álomba merültek. Grainne ekkor felállt és odament Diarmuidhoz.
-Fogadd el a szerelmemet, Diarmuid - mondta -, és cserébe add nekem a tiédet!
-Nem tehetem! Nem merek egy olyan asszonnyal kezdeni, akit Finn Mac Coolnak ígértek.
-Ha ma éjjel, mielőtt a király és Finn felébredne, nem viszel el ebből a házból, geasa alá helyezlek, ami a veszély és a pusztulás varázslata.
-Az egy nagyon gonosz varázslat, asszony! - kiáltott fel Diarmuid. - Miért pont engem választottál a sok férfi közül? Nincs közöttük egy sem, aki kevésbé lenne érdemes a szerelmedre!
-Ne kérdezősködj! Rád esett a pillantásom, és szerelmem követte a pillantásomat.
-Ez azonban súlyos teher, amit reám ruházol. És talán nem tudod, hogy amikor Finn Tarában alszik, minden kulcsot magánál tart?
-Mindenki tudja - felelte Grainne -, hogy egy jó ír harcos a lándzsája segítségével képes átugrani a falat. Te így jutsz ki, én pedig egy kis rejtett ajtón keresztül.
Diarmuid ezt követően tanácsot kért társaitól. Oisin, Oscar és a többiek azt mondták, hogy menjen el Grainne-nel, mivel a geasa varázslatot nagyon nehéz megtörni, és a lány különben is nagyon szép és szeretni való. Dering, a druida, azonban óva intette Diarmuidot.
-Vigyázz, mert ennek az asszonynak a lábanyomában a halál vár reád. Ennek ellenére vele kell menned.
Amikor azt meghallotta, Diarmuid még egyszer megkérdezte:
-Barátaim, tehát azt tanácsoljátok, hogy menjek vele?
-Igen, ezt tanácsoljuk - felelték egyszerre.
Diarmuid tehát felfegyverkezett, hullajtott néhány könnyet a barátaiért, majd odaállt a falhoz és egy könnyed ugrással lent termett. Grainne már ott várta a mezőn, de Diarmuid még egyszer utoljára megpróbálta lebeszélni a lányt.
-Nem helyes, amit tenni készülünk - mondta. - Sokkal jobban járnál Finn Mac Coollal. Ki rejthet el minket haragja elől? Térjünk vissza, mielõtt az alvók felébrednek!
-Nem vagyok hajlandó visszamenni - felelte Grainne -, és nem vagyok hajlandó elválni tőled.
Erre nem volt mit mondani. Hajnal előtt tehát nekivágtak az útnak, a nyugati Connacht felé tartva. Átkeltek a Shannon-folyón és elérték a clanrickardi Kétkunyhó-erdõt. Diarmuid itt sövényfonadékból kerítést készített hét kapuval, és a kert közepén ágyat vetett Grainne-nek puha ágakból és madártollakból.


(ismeretlen szerző)


(A legenda, amely alapjául szolgált a Dancing on Dangerous Ground címû táncshow-nak!)

DancingonGround
KépZoe

Avatar
zoe tanyagazda
Hozzászólások: 241
Csatlakozott: 2011.04.10. 20:36
Tartózkodási hely: Ireland, Derry

Re: Igaz Mese

HozzászólásSzerző: zoe tanyagazda » 2011.04.22. 17:23

Kép
KépZoe


Vissza: “Off Topic”