Szösszenetek

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2016.01.03. 17:35

Johnny Dess írta:Jé, a Kofágos csomagol! :o :lol: Gézát itt ne hagyd! :lol:


Géza a kofágommal együtt költözik majd.
Hoztam pár érdekességet, számokat, adatokat a szösszenetek topicról:

18 hozzászólásba tömörítettem 99 szösszenetek oldalt, eddig a pontig bezárólag...
Csak a szösszeneteket, és néhány, számomra nagyon kedves és nekem sokat jelentő hsz-eket másoltam át.
Az egész folyamat eltartott 3 órán át, két szünettel.

Összes szösszenetek darabszáma: 148.

wow :o lenyűgöző, szép szám. 8-) 8-)

Ez azt jelenti, hogy a 99 oldalnyi topikban oldalanként minimum 1,49 db szösszenet volt olvasható. Egyszerűbb, ha azt mondom, hogy minden egyes szösszenetre jutott kb. 0,6 oldalnyi topic. Na ezt nehezebb már elképzelni, de hát na. :D Úgy is mondhatnám, hogy minden hetedik (hat és feledik) hsz szösszenet volt. :D

Azt is jelenti, hogy a 18 mentős hsz-ek átlagban tartalmaznak 8,2 db szösszenetet. :D

Szösszenetek mindenkitől, évekre bontva: (amihez nem írtatok dátumot, már nem keresem vissza a keltezést, így ez a statisztika így picit sánta, nincs benne minden szösszenet)

2008: 1 db
2009: 1 db
2010: 21 db
2011: 44 db
2012: 10 db
2013: 20 db
2014: 2 db (hogy itt mi a péló történt velem, nem emlékszem :D )
2015: 4 db

Utolsónak említeném meg magamat, ezzel a szerény számmal, hogy az általam írt szösszenetek száma eddig a pontig: kerek 100 db.

Azért ez nem semmi. 8-)
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2016.01.19. 20:51

Nightwish írta:
"Man, he took his time in the sun
Had a dream to understand
A single grain of sand
He gave birth to poetry
But one day'll cease to be
Greet the last light of the library

We were here!
We were here!
We were here!
We were here!
"

[Part 4: The Understanding]

"We are going to die, and that makes us the lucky ones. Most people are never going to die because they are never going to be born. The potential people who could have been here in my place but who will in fact never see the light of day outnumber the sand grains of Sahara. Certainly those unborn ghosts include greater poets than Keats, scientists greater than Newton. We know this because the set of possible people allowed by our DNA so massively exceeds the set of actual people. In the teeth of those stupefying odds it is you and I, in our ordinariness, that are here. We privileged few, who won the lottery of birth against all odds, how dare we whine at our inevitable return to that prior state from which the vast majority have never stirred?"




Mintha gyászjelentést írnék.... :( Február...

Liszt. Akarom mondani, Bach...
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2016.01.19. 21:32

Az utolsó kívánságom, mielőtt bezár ez a hely:

Legyen meg az ezer hozzászólás itt. 8-)

Még hét darab kell. Visszaszámlálás indul... :) Tegyetek nagyon boldoggá. Azonban annyit hadd kérjek, hogy ne egy szmájli, ne egy szó, vagy valami kis hasonló apróság legyen, hanem valami iromány. Témája, kivitelezése, professzionalizmusa, hosszúsága mindegy, akár azt is leírhatjátok, mit vettetek a boltban, vagy mit csináltatok ma. :roll:
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Johnny Dess
Hozzászólások: 6647
Csatlakozott: 2011.03.18. 20:58

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Johnny Dess » 2016.01.19. 22:07

Seth írta:Az utolsó kívánságom, mielőtt bezár ez a hely:

Legyen meg az ezer hozzászólás itt. 8-)

Még hét darab kell. Visszaszámlálás indul... :) Tegyetek nagyon boldoggá. Azonban annyit hadd kérjek, hogy ne egy szmájli, ne egy szó, vagy valami kis hasonló apróság legyen, hanem valami iromány. Témája, kivitelezése, professzionalizmusa, hosszúsága mindegy, akár azt is leírhatjátok, mit vettetek a boltban, vagy mit csináltatok ma. :roll:


Utolsó kívánság - az mindig szent. Csak nem halni készülsz, Kofágos? :lol: Azt én fogok, megpusztulok, amikor ez az egész itt eltűnik... De nem fogom bevallani. Egy férfi nem sír. Csak iszik. J.D-t. Sokat. :D
Későre jár, rohadtul hulla vagyok, leamortizáltak a marhaterelésben. Úgyhogy nem valami fennkölt az irományom. De iromány, úgyhogy már csak hat kell az ezerhez. :D Visszaszámlálás folytatódik! :D
Kép

ssuggame
Hozzászólások: 41495
Csatlakozott: 2010.04.29. 22:14

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: ssuggame » 2016.01.19. 23:11

Izé..... (mivel mással is kezdhettem volna :lol: :oops: ) ...szóval én sem fogom bevallani ám hogy a denevérek tudnak sírni, a szívem viszont már repedezik egy ideje rendesen.........
Erről jut eszembe, a denevérek tudnak sírni, de nem sírnak mert akkor meg enni nem tudnak :lol: :lol: ez elég gyenge vót :|
Amúgy ha nem lennétek ti többiek, meg olvasó emberkék, meg ki tudja még kik (esetleg mik, mert sosem lehet tudni mik-kik érkeznek juszufkán kívül az űrből :lol: ) már biztos összeroskadtam volna, de hát miattatok sem teszem, mások miatt sem, magam miatt meg minek, nöm igaz? :) Azért örülök hogy anno sok ződ hátterű hozzászólást kifotóztam és bent figyelnek a mappámban és azok már megmaradnak bárhová is teleportálódunk a másik fórumra és jó néha elővenni őket. Az volt az otthon, az az otthon, az lesz mindig az otthon számomra is, ez a fórum ahol most vagyunk, de még ha meg is szűnik a szelleme megmarad. Most elgondoltam hogy az Elveszett Fórumok között lófrál egy lebegő dilibrigád szellem idióta vigyorral a fején és muszájkabátban :lol: :lol:
Mindenesetre köszönöm mindenkinek aki velünk volt ezen a fórumon, Szeretetfalván, nektek, nagyon örülök hogy itt megalakultunk és összejöttünk és összenőttünk mint a gomba :) és senki ne adja fel légyszi hanem tényleg legyünk ugyanott a másik fórumon is, nehogymár ne fertőzzük be azt is a dilikórral. :lol: :D
kertképem: http://s2.enkicsitanyam.hu/schaugarten/ ... r=15908730
kert topikom: viewtopic.php?f=12&t=189

-Felelős vagyok a rózsámért-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse.

Avatar
minya54
Hozzászólások: 19284
Csatlakozott: 2010.07.15. 21:17
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: minya54 » 2016.01.20. 06:58

csatlakozom én is,bár szavakat nem találok...értelmét nem értem miért kell elvenni e fórumot,mert odaát semmi nem olyan mint itt.rideg..nekem legalábbis...színtelen...soroljam :?: áhhh... semmi értelme...nem búcsúzom innen,mert ami a szívemben van azt senki soha nem tudja elvenni :twisted: :!: én is úgy vagyok vele,mint ti... csak miattatok nem tűnök el,nélkületek már nem lenne teljes az életem :oops: :!: és ez az amit nem vehet el tőlem az Upjers :!: :!: nem az Upjers miatt jöttem eddig sem :!: bár általa,de nem érte 8-) végül egy vers,de nem én írtam:

Mit írjak emlékül,hogy emlékezz rám
Hisz feledni könnyű a hosszú évek során
Feledni könnyű jót,gonoszat,szépet
Csak egyet nehéz:
a dilis éveket :!:
Kép

Avatar
zsuzsamama
Hozzászólások: 31722
Csatlakozott: 2011.03.08. 12:06

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: zsuzsamama » 2016.01.20. 08:22

ssuggame írta: Izé..... (mivel mással is kezdhettem volna :lol: :oops: ) ...szóval én sem fogom bevallani ám hogy a denevérek tudnak sírni, a szívem viszont már repedezik egy ideje rendesen.........
Erről jut eszembe, a denevérek tudnak sírni, de nem sírnak mert akkor meg enni nem tudnak :lol: :lol: ez elég gyenge vót :|
Amúgy ha nem lennétek ti többiek, meg olvasó emberkék, meg ki tudja még kik (esetleg mik, mert sosem lehet tudni mik-kik érkeznek juszufkán kívül az űrből :lol: ) már biztos összeroskadtam volna, de hát miattatok sem teszem, mások miatt sem, magam miatt meg minek, nöm igaz? :) Azért örülök hogy anno sok ződ hátterű hozzászólást kifotóztam és bent figyelnek a mappámban és azok már megmaradnak bárhová is teleportálódunk a másik fórumra és jó néha elővenni őket. Az volt az otthon, az az otthon, az lesz mindig az otthon számomra is, ez a fórum ahol most vagyunk, de még ha meg is szűnik a szelleme megmarad. Most elgondoltam hogy az Elveszett Fórumok között lófrál egy lebegő dilibrigád szellem idióta vigyorral a fején és muszájkabátban :lol: :lol:
Mindenesetre köszönöm mindenkinek aki velünk volt ezen a fórumon, Szeretetfalván, nektek, nagyon örülök hogy itt megalakultunk és összejöttünk és összenőttünk mint a gomba :) és senki ne adja fel légyszi hanem tényleg legyünk ugyanott a másik fórumon is, nehogymár ne fertőzzük be azt is a dilikórral. :lol: :D


Köszönöm SSUGGI, hogy ilyen nagyszerűen összefoglaltad a dolgokat, nem is mondok már semmit, esetleg azt, hogy én SÍROK, én bevállalhatom, hisz egy idős zsuzsamama vagyok :shock:

Sajnos, az Upjers-Portálra még mindig nem tudok belépni, 1 kép az egész, amire hiába kattintok, nem nyílik meg, de volt már ilyen és 1-szer csak minden megoldódott :shock:

IFJÚSÁG, jövőbeli Játékosok, kövessétek példáinkat, FÓRUMOZZATOK, CSODÁLATOS éveket, időszakokat töltöttünk itt, még vissza lehet olvasni!
KÍVÁNOK Nektek is olyan BARÁTSÁGOKAT, mint ami itt MINKET összekovácsolt :!:

NO, és már csak azért is, mert a SSUGGI, Johnny Dess nagyon sokat dolgozott a költözködéssel :!: :!:
NAGY KÖSZÖNET NEKTEK SSUGGI, JOHNNY :!:

ÉS most megyek a csudába..... iconcry iconcry iconcry iconcry iconcry iconcry
Kép
"Jól csak a szívével lát az ember"

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2016.01.24. 20:29

Mi van a kofágban?

Csöngettek. Felpattantam a gép elől, és a kaputelefonhoz siettem. Felvettem és beleszóltam:
- Ki az?
- Jónapot. A szállítóbrigád vónánk. Szethi urat keressük.
- Én vagyok - mondtam enyhén remegős hanggal - kérem jöjjenek be, tizedik emelet...
- Rendben - recsegte a kaputelefon, majd rátenyereltem a piros gombra. 5-6 másodperc után elengedtem és letettem a kézibeszélőt. Megvontam a vállamat, és kinyitottam a bejárati ajtót. A liftgépház felől már hallatszott a relék ütemes ketyegése, aztán a lift lassított, és hatalmas huppanó hanggal lefékezett az emeletünkön. Nyílt az ajtó, és 4 markos-nádas ember szállt ki belőle. Pár másodperces téblábolás után az ajtóm felé vették az irányt, az egyik elsüllyesztett egy papírfecnit a kabátja zsebében.
- Üdvözlöm az urakat! - köszöntöttem őket, mire ők sután visszaköszöntek valamit. A papírfecnis illető megszólalt.
- No hát akkó itten vónánk Szethi úr. Mit is kő levinni? - kérdezte enyhén recsegős láncdohányos hanggal.
- Egyik legfontosabb, személyes bútoromról lenne szó. De előtte egy kávéval megkínálhatom önöket? - kérdeztem, természetesen egyhangúan elfogadták az ajánlatot. Amíg a kávéjukat szürcsölgették, cigarettával kínáltam őket, amit azért visszautasítottak, hiába mondtam, hogy dohányozzanak idebent nyugodtan, nem számít, mert úgyis megyünk innen. Aztán amikor az utolsó korty fekete is kiürült a csészék aljáról, arcomon leplezetlen hatalmas vigyorral bemutattam a melós emberkéket a kofágomnak. A majd két és fél méter hosszú, méter húsz széles, másfél méter magas, színarany, csodásan díszített remekmű impozáns látványt nyújtott. Az embereknek hatalmasra nyílt a szájuk, és kikerekedtek a szemeik. Azt rögtön tudták, hogy ez nem lesz egyszerű, mert ez az izé nem könnyű. Egyik melós szájából halkan kisuhanni hallottam az alábbi mondatot, amitől alig bírtam visszatartani a gurgulázva feltörő röhögést:
- Ez meg mi a cifra véreres isten f*sza?
Az egyiknek több esze volt a többieknél, az meg is kérdezte:
- Hát eztet meg mék múzeumból lopta főnök?
- Jajj, dehogy loptam - mosolyodtam el - csináltattam. Egyik... kedves barátommal. :) Aki már pár éve nincs köztünk, de ebbe ne menjünk bele - ettől a kijelentéstől picit megriadtak.
- Tulajdonképpen mi ez? Ez valami régi koprsószerűség, nem? - kérdezte a srác, míg a többiek csak a fejüket vakargatták, és még mindig döbbent tekintettel nézték a cuccot.
- Ókori egyiptomi szarkofágok mintájára épült, de a saját képmásomra. Ez az ágyam. Arannyal bevont fából van - füllentettem.
- Aham. Hát akkó se lesz könnyebb - sóhajtotta a recsegős hangú.
- Segítek én is. Higgyék el, pikk-pakk leérünk vele. Azért vagyok itthon.
- Ki van pakúva belőlle? - kérdezte a recsegős hangú.
- Természetesen - szóltam angyali hangon. Közben persze tudtam, hogy odabent Géza édes álmát alussza, és odabent a matrac alatt lakik néhány igencsak veszedelmes démon - ne kérdezzétek minek, gyűjtöm őket és kész. Nem gyűjthet mindenki bélyegeket, bár le se tagadhatnám, van egy teljes sor Intercosmos bélyegem is az orosz űrkutatási hivataltól, gyönyörű bélyegek... de eltértem a témától. Szóval a srácok körbejárták a cuccot, és megállapították, hogy pici lesz az ajtó.
- Dehogy lesz pici, legalább próbáljuk meg... - mondtam, mire beleegyeztek. Még kinyitottam a lakásajtót is, és nekiveselkedtünk. Egy néma varázslattal kicsit könnyebbé és keskenyebbé tudtam varázsolni a cuccot - egy-egy centiméter maradt mellette az ajtóban. Az előszobában letettük, és megálltunk szuszogni egyet.
- K*rvanehézb*zdmeg - fújtatták a melósok.
- Még jó, hogy lába van, és normális fogást lehet rajta venni különben itt dögölnénk meg - kontrázott rá a másik. Én meg magamban mosolyogtam, hogy ennyi, könnyebbé nem tudom varázsolni.
- Hogyan visszük le? A liftbe be se fér... - merült fel a kérdés.
- Nem lefelé visszük, mert szűk a lépcsőforduló.... Ezért felfelé visszük, fel egyenesen a tetőre.
- Nab*sszameg. Rendbe van főnök, de ezé dupla píz jár mán...
- Okés, mondtam, mindenki megkapja a járandóságát. Csak vigyük már fel.
- De mé kéne főfelé vinni?
- Azért, mert a daru már várja, ami ráemeli a teherautóra...
- Eccerűbb lett vóna szítszedni... - morgott a recsegős hangú - Na fogjuk meg oszt nyomjuk mer sose érünk Lunci kocsmájába...
- Az jó hely, oda én is szoktam járni. - mondtam egykedvűen.
- Mink még ottan magát sose láttuk Szethi úr, pedig renceres vendégek vónánk ottan.
- Lehet nem egy időben voltunk ott.
- Meglehet. No fogjuk meg oszt vigyük...
Hórukk! - megemeltük, és vittük. A lépcsőn felfelé volt a legrosszabb. Felérve a tetőre a darus cég munkavezetője várt. Ő is elcsodálkozott a kofág méretén.
- Mi a frászkarika ez, és milyen nehéz?
- Ez az ágyam. Körülbelül fél tonna, öten hoztuk fel.
- Hát a húsz tonnás darunak ez meg se fog kottyanni. Hé pókember, kösd föl a gatyádat, akasszátok rá a darura az embereiddel ezt az izét! De óvatosan, meg ne sérüljön nekem! Itt van hozzá a keret? - utasította melósait a munkavezető. - Miből van?
- Fából - válaszoltam, illetve füllentettem ismét. Most kellett csak igazán koncentrálni a könnyebbé varázsoló varázsokkal.
- Oda tegyük le a platós autóra?
- Ja, oda jó lesz.
- Költözés?
- Aha, bár muszájból...
- Hiteltartozás? - kérdezte a munkavezető.
- Dehogy... - feleltem. - Ezt a házat le fogják robbantani, és a teljes környéket a porba fogják rombolni, a földdel teszik egyenlővé. Pár hét múlva menni kell. Nem akartam itt hagyni az enyészetnek ezt a cuccot. Túl sok emlék köt ide, többek között ez is. Ha a házat nem vihetem magammal, akkor viszem a személyes holmimat...
- Értem - bólintott. - És megvan már az új hely?
- Meg, természetesen. Nincs messze, mindössze néhány kilométer. Egy kicsit kisebb, kicsit szürkébb, kicsit szűkebb - de majd belakjuk. Az egyelőre néhány földszintes ház egy hatalmas birtokon... Meglátjuk, hogyan alakítják a saját elképzelésük szerint az itteni szomszédok.
- A komplett lakóközösség ugyanoda költözik?
- Igen. Bizalmat szavaztunk az elmúlt években egymásnak. Kibírjuk egymás baromságait, hülye szokásait. Igen ritka az ilyen jó csapat. Mint egy fényesre csiszolt gyémánt.
Itt már csak bólogatás volt a válaszo, a kofágom már a levegőben függött, és finoman fordította ki a darukezelő a gémet a ház fölül. Aggódva figyeltem a mozgását, de a munkavezető megnyugtatott, hogy nem lesz baj, sőt, menjek le nyugodtan a teherautóhoz. Hallgattam rá, le a lépcsőn, hívtam a liftet, miután az megérkezett, beszálltam és a földszintig mentem. Ott kiszaladtam a placcra, a daru már majdnem ráemelte a teherautóra a kofágomat. Amikor sikeresen landolt a cucc a platón, nem gondolkoztam sokáig, hanem futottam a kisautóm felé. Úgy döntöttem, elkísérem a szállítmányt. Később kiderült, hogy ez egy igencsak jó gondolat volt, mert amikor elfutottam az autómért, már nem láttam, milyen hanyagul rögzítették a kofágom tetejét.
Elindult a konvoj, már jócskán magunk mögött hagytuk a szép emlékű helyet, diliségünk-dilisségünk szülőhelyét. Az út néhol kanyargós, kifejezetten hegyi szakaszhoz hasonlít, itt nem lehet száguldozni. Ám a platós teherautó a maga hatalmas, sok köbcentis dízel motorjával, turbófeltöltőjével cseszett az egészre - félelmetes tempót diktált - alig bírtam követni a kis Bogárral. Az egyik kanyarban azonban valami történt. A kofág fedele megbillent, ahogy a teherautó átszaladt egy úthibán. A kanyarban pedig szépen kikukucskált a fedő alól egy fekete árnyék - majd ki is szökött. Ellibbent a környező fák közé.
Pánikba estem, és dudálni kezdtem mint az őrültek, és megálltam.
Szerencsére meghallották, és félreálltak ők is. Kivágódtam a kocsiból, és felkapaszkodtam a platóra, és a helyére tettem a fedelet, valamint húztam a tetőt tartó spanifereken is.
- Semmi gáz emberek, csak félrelibbent a fedél - mondtam hangomban nem kicsi pánikkal, és éreztem, hogy egy hideg izzadtságcsepp gördül le a halántékomon.
- De há az a hülye köpcös vót, mé nem rögzítetted rendesen, mi? - kiabált az egyik társával a recsegős hangú.
- Nem történt semmi baj - jelentettem ki, de idegesen forgattam a szemeimet.
- Otthagytunk vóna valamit? - kérdezték, mikor látták a viselkedésemet.
- Nem... - mondtam lassan - Menjünk innen.
Úgy is lett. Elindultunk, én pedig titokban reméltem, hogy nem az Éjféldémon szökött ki... Autókáztunk még, aztán beértünk egy város külső részére, egy teljesen új építésű, barátságos részbe, ahol apró, egy emeletes házak sorakoztak. Aztán jött egy hatalmas kapu, rajta a felirat: Upjers porta. A teherautó lassított, a kapu kinyílt, és behajtottunk a belső udvarra, mely hatalmas volt. Megelőztem a szállítókat a kis autómmal, és intettem nekik, hogy kövessenek: A többiek házától picit távolabb eső, magányosan álló, egy első emeletet, és egy második emeletnek beillő toronnyal rendelkező házhoz hajtottam. Én kértem, hogy ne legyenek túl közel a többiek, egyrészt mert mindig is magamnak való ember (pardon, isten) voltam, másrészt meg nem épp veszélytelen egy haragos isten mellett élni. (gondolok itt villámlásokra, különféle furcsa időjárási jelenségekre, és rengeteg esőre.)
A teherautó megérkezett a rakománnyal, betolatott a ház elé, én pedig hátramentem a teraszhoz, és a hálószoba két, hatalmas, elhúzható üvegfal-ajtaját szélesre tártam. Aztán következett a szokásos... Kis könnyítő varázslat, a méretbeli mókolásra most nem volt szükség, mert hatalmas ajtókat rakattam mindenhová.
Fél óra alatt becipeltük, nem kevés káromkodással fűszerezve. Busásan megfizettem a cipekedőket, és elmondtam, hol tudják beváltani az aranyat. Még egy kávét beléjük diktáltam, és az útjukra engedtem őket. Itt volt tehát az ideje, hogy leltározzak.
Odamentem a kofághoz, és kinyitottam. Géza barátságosan ingatta a fejét. Megsimogattam, majd az ágy másik végébe raktam. Felnyitottam a matrac egyik felét, ahol a legyőzött és legyengített démonokat őrzöm, mindegyiket egy-egy kis fiolában. Megszámoltam mind a hetet, és hiánytalannak találtam. Nem hagyott nyugodni a kiszökő, fekete felleg, és az erdőből gonoszul visszanéző - majd eltűnő - szempár. Mivel az Éjféldémon is békésen szunyált a piros fiolában, megkocogtattam a falát, majd kinyitottam a dugót. Ő egyből megjelent a maga szellem alakjában.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Neked is jó reggelt. - mondtam - Elköltöztünk. Mától itt lakunk.
- Lehangolóan zseniális - felelte - Miért keltettél fel?
- Valaki kiszökött szállítás közben a szarkofágból. Nem tudod, ki volt az?
- Miért kéne elmondanom?
- Azért, mert hátha gonosz, és ki tudja, mit csinál az emberiséggel, vagy ami fontosabb - az itteni halandó barátaimmal.
- Mit kapok cserébe a válaszért?
- Őszintén? Akár el is pusztíthatlak - villant fel vörösen a szemem.
- Hát az nem lenne jó program mára... De legyen. Ő volt az.
- Kicsoda? - értetlenkedtem.
- Jajj, ti buta állandósult begyöpösödöttagyú egyiptomiak! Hát Ő!
- Még mindig nem értem.
- Nem csodálom, erőd van de eszed nem sok.
- Nagyon hamar elkezdhetem ám a módszeres kínzásodat, Éjféldémon - itt már fenyegetően világítottak vörösen a szemeim.
- Akiről beszélek, az a neve, hogy Ő. Ő a régi korok szelleme. Egy komplett emlékkönyv, olyan, mint egy memoár. Visszatér oda, ahová született. Ártalmatlan. Tudod, mitől van az embernek dejavu érzése? Hát tőle! Az egyetlen szórakozása az, hogy olyan emlékképeket tesz a fejedbe, amik nem a tiéd. Valaki másé. Aki korábban járt ott, vagy csinálta ugyanazt. Elpusztíthatatlan életforma. Az istenek élete is véges, de ő marad. A végtelenségig. És sokkal több köröz belőle itt a Földön, mint bárhol máshol. Ritka dolog ilyet látni... Nem mindennapos. Sterencséd, hogy épp ébren voltam a zaj miatt, és láttam mi történt.
Ledöbbenve hallgattam.
- És most, hogy kipofáztam magam - visszamennék aludni. - Állandóan csak zavarsz...
- Okés. Köszi az infót. - majd az üvegbe visszatessékeltem Éjféldémont. Úgy gondoltam, nem kérdezem meg a többi démont, Éjféldémon amúgy is a legjobb állapotú, és ő van a legjobban informálva mindig mind közül.
A leltár tehát teljes - leszámítva egy tételt. A régi korok szellemét se megidézni nem tudom, sem pedig az új otthonomba szállítani se tudom.
Most viszont játszhatunk istent.
Te, Ti, és én.
Teremtsünk még egy ilyen szellemet odaát.
Nincs más lehetőség.

2016-01-24 Seth
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
minya54
Hozzászólások: 19284
Csatlakozott: 2010.07.15. 21:17
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: minya54 » 2016.01.24. 22:31

nagyon fog hiányozni innen minden,még akkor is ha alig voltam.ha oda felmegyek olyan árvának érzem magam,mivel nem látni ki van ott,akit sikerülhetne elkapni,ha másként nem is akkor a grabancánál fogva(vagy ahogy sikerül :mrgreen: )rossz érzésem van,hiába nem akarok erre gondolni.remélem még 1 emberke írni fog,hogy legalább az utolsó kívánságod innen teljesülhessen drága Seth.innen már most búcsúzom is minyásan,sajnálom,hogy nem voltam az utóbbi időkben itt,de hát az életnek mennie kell...,mint ahogy nekünk is innen :cry:
Kép
Kép

Avatar
minya54
Hozzászólások: 19284
Csatlakozott: 2010.07.15. 21:17
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: minya54 » 2016.01.25. 06:40

ezzel talán meglesz az ezredik drága Seth-ecském :)
Kép
Kép


Vissza: “Off Topic”