Szösszenetek

Ez itt minden olyan kommunikáció színtere, amely nem kapcsolatos az Én Kicsi Tanyámmal
Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.12. 04:04

Adhattam volna azt a címet is ennek a műnek, hogy "avagy miért szopás, ha az embernek hajnali egykor, lefekvés előtt jön az ihlet", ami aztán 2 óra írásba torkollok + a szerkesztés. :mrgreen: :roll:
Asszem holnap délután 2-ig alszom. :lol: :roll:
És ez még csak az előkszítés, höhö... Még legalább egyszer ennyi lesz csak ebben a fejezetben szerintem. De majd holnap talán. Illetve ma... Szóval értitek. Ssuggi féle naptár. lol



Duel of the Demons (Ördögi összecsapás)
(Prológus)


Makuta elindult előre, nekifeszült a nagy fémkapuk szárnyainak, majd egy határozott rántással szinte feltépte őket. Raven bizonytalanul követte, amint az kilépett rajta. Ezúttal nem vacakolt az ajtók becsukásával, úgy hagyta őket, ahogy vannak. Már az oszlopcsarnok közepe fele jártak, amikor a nagyobb, járőröző Rahkshi megállította Makutát. Az egy morcos nézéssel, szinte odaköpve ennyit kérdezett:

- Mit akarsz?

A ragadozó sikoltó sziszegések sorozatát hallatta, amibe jellegzetes morgások, ciripelések és egyéb, valamivel lágyabb hangok is keveredtek. Volt a "beszédében" egyfajta dallamosság, ha az ember odafigyelt rá és túltette magát az első sokkon. Ravennek ez most sikerült, a vérfagyasztó hangokhoz már-már kezdett hozzászokni.

- Javíts ki, ha tévedek... - szólt Makuta, amiből arra lehetett következtetni, hogy ő érti a lény furcsa "beszédét" - De nem kértem ki a véleményedet...
A Rahskhi valamit morgott erre.
- Én teremtettelek... A halálodról is én rendelkezem. Ameddig hasznos vagy, addig élhetsz. Ne kelljen hát meggondolnom magam!
A teremtmény szemei összeszűkültek, szinte szikrákat szórtak. Enyhén vicsorgott, de utat adott gazdájának és "kísérőjének".

- Mit "mondott", amivel ennyire felbosszantott? - kérdezte Raven.
- Nem lényeges, - kezdte el Makuta, de tényleg annyira érdektelennek tartotta a dolgot, hogy hátra se nézett beszélőpartneréhez - de ha nagyon érdekel, akkor...

Nem tudta befejezni a mondatot, mivel a háta mögött egy suhanó hangot hallott, majd a lány sikoltását. A Rahkshi elragadta őt és az egyik oszlop mögött eltűnt vele. Makuta megpördült és előre rendült, üldözőbe véve a lényt. Az az oszlopok között szlalomozott, így képes volt távolságot tartani Makutától. Ám az egy éles kanyar után két oszlop között eltűnt. A Rahkshi zavartan nézett körbe, keresve üldözőjét, egészen megfeledkezve a karmai között hadakozó lányról. Oldalra fordította a fejét, amivel sikerült annyit érzékelnia, hogy valami fémszerkezet száguld felé. Makuta volt az, aki bal válla segítségével, teljes testsúlyt felhasználva oldalba kapta a Rahkshit, ami egy oszlopnak vágódott.

Ravent még azelőtt elejtette, hogy rohamosan a tárgy felé közelített volna. A lány a torkához kapott, levegőt kapkodva, mivel a ragadozó következetesen ott kapta el, hogy ne tudja varázsigéit használni, illetve még jobb kezét is átmenetileg harcképtelenné tette a menekülés során. Felpillantott. Makuta a Rahskhi felé vetette magát, jobb öklével a fejét újra az oszlopba döngölve. Ezután azt megmarkolva földhöz vágta, majd bal lábával Raven mellé rúgta. A ragadozó nem támadt vissza, inkább a lány irányába akart nyúlni, de a Teridax szeméből kicsapó lézersugár hatására visszarántotta a kezét. Felpattani akart, de félúton a levegőben a titán elkapta, átdobta a válla fölött, majd bal lábával rátaposott a páncélzatára. Hatalmas reccsenés közepette törtek, repedtek, ferdültek acélos háttüskéi, a végtagokat mozgató elektronika is több helyen súlyosan károsodott. Makuta a jobb kezével a fejére markolt és... Letépte azt!

Raven szemei hatlmasra tágultak. Ennyire brutálisnak még sose látta Teridaxot... Másrészről... A Rahkshi nem halt meg! Most döbbent rá, hogy a "test" csupán egy élettelen váz, egy páncél, maga a lény pedig egy az egész harcoshoz képest kicsi, kígyóra (bár némileg lárvára is) emlékeztető állatka, amit a titán magasba tartott. Feltűnt neki a kisebbik őr is, aki fejét elfordította társa felől, miközben szomorúan szisszent. Nyilván követte az eseményeket. Makuta ismét a lány irányába dobta a Rahkshi maradványát, de most jóval messzebb. A kis, testétől megfosztva szerencsétlen lény nagyot nyikkant. El akart siklani, de amikor szeme Teridaxra pillantott, megtorpant és vonaglani kezdett. Raven még mindig félig a földön feküdve figyelte. Először csak egy körön belül össze-vissza csúszkált, azt elhagyni nem tudván, néha megremegve, némi nyikkanó hanghatásokat produkálva. Aztán egyre jobban remegni kezdett, fájdalmasan sziszegve, a hátára fordult és vissza, már inkább csak gurult és hömbölgött, mintsem hogy siklott volna. Aztán teljesen a hátára fordult, egész teste görcsbe rándult, most már sikoltó hangokat hallatva. A lány az Árnyak Mesterére nézett. Szemei teljesen kifeketedtek. Ismerte ezt a nézést. Ez volt az a pillantás, amitől az áldozata egyfajta transzba kerül, ami szinte egy másik dimenzióba helyezi. Amikor pedig Makuta ily módon "bemászik" valakinek az agyába, azt csinál vele, amit akar. A tényleges lebénítás, egyfajta stázisos állapotba helyezésen kívül a mentális vagy testi kínzás, eszmélet elvétele és talán még más trükkök is megtehetőek vele.

Raven beleborzongott a látványba, az ajkába harapott. Az a "kígyó" már vonaglani is alig tudott.
- Elég! - kiabált rá Makutára.
Egészen meglepődött. Egyrészről ami eredetileg csak egy tompa kérés akart lenni, szinte orkánként zúdult ki a szájából. Másrészről Teridax tényleg abbahagyta. Bár láthatóan nem a kérés miatt, de úgy tűnik, ez a tranzállapot az ő lélekjelenlétét is leköti, amiből Raven sikeresen kizökkentette. A lény ezalatt megkönnyebbülten lélegzett fel, bár még visszafordulni nem tudott és még görcsösen meg-megremegtek az izmai.

- Tessék? - fordult felé meghökkenve és némileg felpaprikázva Makuta.
- Kérlek... Ne kínozd tovább.
- Nem értelek... Miért érdekel? Hiszen megölt volna! Inkább örülnöd kellene, hogy végzek ezzel a Kraataval... - kis szünetet tartott - Tényleg nem értelek. Hiszen félsz is tőlük.
Raven felállt, leporolva magát.

- Igen. Félek. És tudom, hogy meg akart ölni. Nem először fordul elő. De akkor is... Legyen akármilyen gonosz, rosszindulatú lény... Ilyen halált még ez sem érdemel. - ezzel a féregszerű lényre bökött, ami idő közben visszagördült a hasára és fejét szinte kómásan ingatta.
Makuta szánakozóan forgatta a szemeit.
- Te tudod... - mondta a lehető leggúnyosabb hangsúllyal - Megtarthatod. Engem a továbbiakban nem érdekel egy selejtes Rahkshi.

Elfordult és elindult előre, hátrahagyva a Kraatát és Ravent. Az előbbi közben egészen magához tért és odakúszott a lányhoz. Ezúttal nem támadólag közeledett. A cipőjéhez dörgölődzött, miközben egy fura, morgó, gurgulázó hangot adott. Raven némileg megenyhülve, bár aggályokkal küzdve leguggolt a kis valamihez és óvatosan megsimogatta a hátát, amit az hagyott és az előző hang megismétlésével nyugtázott. Óvatosan alányúlt és két kézzel megemelte.
- Jól van, nem lesz semmi baj. Nem fog bántani többet. Vigyázok rád.

Mintha csak megértette volna, egészen ellazult az eddigi némileg feszült állapotához képest. Aztán a lány bal karján felkúszva a vállára telepedett, némileg a nyakát is gyengéden átölelve. Raven Makuta után szaladt, aki határozott, bár nem túlságosan gyors lépekkel haladt. Jó darabig így haladtak a katakombaszerű barlangjáratban. Elől, mint egy tábornok, Makuta haladt. Bal oldalánál, kicsit lemaradva Raven, aki viszont korántsem volt ilyen eltökélt, kissé ingatagan követte. Bal kezével a jobb vállát fogta, ott, ahol az a furcsa M betű a bőrébe égett. Lehet, hogy még mindig fájt neki, de lehet egyfajta szégyenérzet miatt takargatta. Makutának hamar feltűnt, hogy a lány el-elmaradozik hozzá képest. Megtorpant és hátrafordult.

Hangja rideg volt, mint mindig, de ezúttal némi érzelmet is ki lehetett belőle venni, ami nem harag volt. Nehéz lenne leírni, de kicsit arra emlékeztetett, amikor egy mentor vagy felettes érdeklődik az alatta állóról. Nem igazi törődés, de mégis egyfajta kíváncsi, ugyanakkor távolságtartó magatartás.
- Minden rendben van?
- Fogjuk rá.
- Még mindig az előbbieken jár az eszed?
- Részben. Nem fordul meg bennem, hogy bánhattál vele ilyen kegyetlenül az első hibájánál.
- Nem tűröm, ha megkérdőjeleznek. - jött a hangsúly alapján magától értetődő választ - Egyébként pedig könnyen pótolható darab. Csak egy katona. Nem tart semeddig másikat csinálni. Nem kell hozzá más, mint két Kraata. Az egyiket energetizált protodermisbe mártva meg kell ölni, attól páncélzattá alakul. Az erősebbik pedig agyként funkcionál, a páncélba ültetve.

- Pontosan ez az a hozzáállás, ami félelmet kelt bennem. Úgy beszélsz róluk, mint... Összetevőkről, alkatrészekről, használati tárgyakról.
- Mert azok. - vágta rá a választ - Nézd, sokáig tartana elmagyarázni, de legyen elég annyi, hogy egy Kraata a ti szóhasználatotokban a testem egy kis darabja. Lényegében. Innentől kezdve, miért kezelném úgy, mintha érne is bármi az élete? Nélkülem nem is létezhetne. Mint ahogy ha úgy akarom, meg is szűnik létezni. Ha úgy tetszik, a testem kiterjesztése, a testemmel pedig azt teszek, amit akarok.

- És mi a helyzet a tudatával? Nekem nem űgy tűnik, hogy egy érzéketlen "húscafat", ha úgy tetszik.
- Valahogy irányítani kell őket. Lényegesen egyszerűbb egy alapvetű intelligenciát adni nekik, egyfajta programot, ami alapján, mint robotok, "működhetnek". Csak hát semmi sem tökéletes, néha vagy egy-egy hibás "drón", aminek valahogy a megengedhetőnél magasabb a döntéshozatali autonómiára való hajlama. Mint az ott a válladon. A hibás gépeket pedig meg kell semmisíteni...

Raven nem válaszolt, így egy darabig csendben mentek. Megint Teridax szólalt meg:
- Viszont... Az még mindig nem világos, miért akartad, hogy megkíméljem az "életét".
- Mi, hősök, nem az alapján ítélkezünk, kinek mennyit ér az élete vagy egyáltalán mennyire van jogosultsága élni. Számunkra mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van az élethez, egészen addig a pontig, amíg másokat nem fenyeget az ehhez való jogában, úgy, hogy azt máshogyan nem lehet megoldani, minthogy a sokak érdekét figyelembe véve, elvenni az övét. Attól, hogy ez a Kraata az életemre tört, még ugyanúgy van joga élni, legalábbis az én szememben. Mi az igazságot képviseljük. Mindenki, aki hősnek vallja magát, segítene a legmegátalkodottabb ellenségén is, ha azzal az életét mentheti meg. Még azt megkockáztatva is, hogy valamelyikünk ebbe belehal, mert a gonosztevőt nem érdekli az önzetlen gesztus, visszaél a helyzetével. Hogy a bűnöző mit tesz, az már a saját lelkiismeretére van bízva. Nekünk viszont kötelességünk minden életet tiszteletben tartani. Ha nem így cselekednénk... Mi lenne a különbség gonosz és jó között? A mi cselekedeteinket az önzetlenség vezérli, amihez hozzá tartozik, hogy megvédjük azt, aki segítségre szorul. Legyen az bárki.

- És ez az a hozzáállás, ami miatt a végén mindig a gonosz győz... A gátlástalanok előnyben vannak azokkal szemben, akik vakon követik a morált. Nézz csak magadra... Hova jutottál?
- Az én lelkiismeretem legalább tiszta. Nem azért választottam ezt az életet, mert könnyű. Nem az. De azt teszem, amit jónak tartok. Nekem ez ad erőt. Viszont én is kérdeznék tőled valamit. Megnézheted, hova jutottál. Elérted a céljaidat. De milyen áron? Én nem ismerem a múltadat, nem kell erre a kérdésre válaszolnod sem. De gondolkozz el rajta. Nem csak az út végállomása számít. Az ösvény, amit választunk, legalább olyan fontos.



U.i.: Olvastalak Seth, de majd holnap írok részletesen róla, ha nem baj. :) ;)
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2015.12.12. 19:21

Slade írta:
Duel of the Demons (Ördögi összecsapás)
(Prológus)


Pöpec lett, várom a folytatást. :)

Slade írta:U.i.: Olvastalak Seth, de majd holnap írok részletesen róla, ha nem baj. :) ;)


THX :)
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
minya54
Hozzászólások: 19284
Csatlakozott: 2010.07.15. 21:17
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: minya54 » 2015.12.12. 21:01

sziasztok!én ugyan nem értek az íráshoz,de szerintem,ahogy Seth írta pöpec lett tényleg :D Seth szösszeneteit is szoktam néha olvasni,azé az sem piskóta ám :D általában fáraszt ha sokat kell olvasnom,de annak örömére,hogy újból köztünk vagy Slade,megérdemled tőlem :oops: :!:
Kép

Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.12. 21:27

Seth írta:Pöpec lett, várom a folytatást. :)


Köszönöm. Ha esetleg valamilyen bővebb kritikai hozzászólásod lenne, például mi tetszett nagyon, mi nem tetszett, akkor megköszönném a visszajelzést. :D


Seth írta:THX :)


Nincs mit. Nos, akkor oldjuk meg, hogy az étlap a falon legyen, ahogy Johnny mondaná. Csapjunk a lecsóba! lol :lol:

Először is egy kis stilisztika. :D



Seth írta:Addig csináltam, amíg elő nem bukkant egy kb. 2,5 méter hosszú, 1,2 méter széles fém lemez, talán egy fedél, tele míves hieroglifákkal...


Semmi lényeges vagy tényleges hiba, de folyó szövegben kizökkentő, némileg esztétikailag zavaró számmal írni a számot. Persze néha én is beleesek ebbe a hibába, de elvileg szépirodalmilag úgy lenne ez esztétikus, hogy két és fél méter és százhúsz centiméter, esetleg egy méter húsz centi. De ez már tényleg az a szőrszálhasogatás kategória, mert ez nem igazi hiba, csak feltűnt, mert irodalomtanárom engem figyelmeztetett erre, amikor több oldalas műelemzéseket írtam. :D


Seth írta:Egy kb. öt centi vastag lemez lap. Láthatóan leemelhető a cucc, még kampók is vannak benne...


Kb. Dittó. Nem hiba, de kiírva igényesebb, jobban beleolvad a szövegbe. Nyilván a stílus is fontos, de szerintem te írsz annyira igényesen és jól, hogy a szövegedben az ilyen rövidítések kiugranak, mivel máshol választékosan és több stílus szerint is tudsz írni. ;)

A cucc valahogy engem itt zavar. A főhős szóhasználatába abszolút beleférne, de leírásnál kicsit pongyola szónak minősül. Engem személy szerint nem különösebbként irritál, de ismerek olyan embereket, akik körülbelül innentől nem olvasnának tovább, mert egy novellába/regényrészletbe egyszerűen nem passzol ez a szó. Illetve helyesbítek, ebbe a novellába, az alap szövegfolyásba (nem a beszédbe) nem passzol. Mert lehet olyan stílusban írni, hogy a cucc teljesen koherens a szöveggel, de itt szerintem nem az. :roll:

Nyilvánvalóan ez inkább elbeszélés mintsem tényleges narráció, figyelembe véve az E/1 alakot. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, hogy a leírásoknál jobban ügyelsz a változatos szóhasználatra, szemben a monológussal (vagy dialógussal), ahol nyilván a szereplő személyisége is érvényesül a szóhasználatból. Ha azt nézzük, hogy a főhős mesél, a köbö meg a cucc belefér. Ha mégis inkább narrációként kezelem, leírásnak, akkor annyira nem. :geek:


Seth írta:Mozdulatlanul álltam percekig, majd arra eszméltem, hogy ez tulajdonképpen egy sír, de ki ez, vagy mi ez, és miért villog a nyaklánca? miért villog vörösen?


Nagybetű. Nyilván elírás volt, csak mondom, hogy javíthasd. ;)


Seth írta:Éreztem, hogy csorog a vér, és a nyaklánc beleég a húsomba, és a részemmé válik.


Felesleges a második és, elég az előtte lévő vessző.



Ennyit az irodalmi kukacoskodásról, jöjjön a tartalom. :D

Tetszik ez az írásod, szerintem jól megfogtad benne a misztikumot. Engem legalábbis is érdekel, hogy majd mi lesz a folytatás. Honnan való a nyaklánc? Mi célt szolgál? Miért csinálja azt, amit csinál? Kié a hang? (Na jó, az utóbbi kérdésre nyilván tudom a választ :D )
Bennem ezek a kérdések vetődtek fel, tehát sikerült a figyelmemet megtartanod és felcsigáznod olvasás közben. :)

Egyébiránt pedig annyi kérdésem lenne, hogy ennek van előzménye, vagy pedig ezek valaminek a kezdő bekezdései. Mert ha nincs előzménye, akkor kíváncsian várom, kiderül-e a későbbiekben, ki az a Linda, mit csinált és miért kell neki sírgödröt ásni (ha jól értelmeztem :) )

A hasonlataid tetszettek, a felrobbanás metafora különösen kreatív és jól sikerült választás volt. A korábbi írásaidhoz hasonlóan ügyeltél a kis, apró részletekre, amiket mindig szerettem olvasni, például hogy a talaj őszi, stb. :)


Ha összegeznem kellene, akkor tetszett, jól sikerült részlet lett, de egy-két szóhasználatbeli hiba van. A tartalom minőségén nem ront, de stilisztikailag zavaróak.



U.i.:

minya54 írta:sziasztok!én ugyan nem értek az íráshoz,de szerintem,ahogy Seth írta pöpec lett tényleg :D Seth szösszeneteit is szoktam néha olvasni,azé az sem piskóta ám :D általában fáraszt ha sokat kell olvasnom,de annak örömére,hogy újból köztünk vagy Slade,megérdemled tőlem :oops: :!:


Köszönöm szépen, hogy elolvastad! :D ;)
Hajlamos vagyok néha terjengősre venni a figurát, ez tény és való. :oops:
Annak pedig, hogy annak ellenére, hogy a sok olvasás lefáraszt, de mégis elolvastad, külön örülök. :)

Egyébként pont a hosszúsága és a nehezen olvashatósága miatt próbáltam hasábokra törni, hogy ne folyjon annyira össze. Neked erről mi a véleményed? Jobban olvasható így, vagy nem?
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép

Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.13. 05:03

Duel of Demons (Ördögi összecsapás) - 1. rész


(Hangulatzene a lap alján)

Makuta és Raven ezek után egy darabig megint nem szóltak egymáshoz. Elérték a barlang kijáratát. Ekkor a lány adóvevője össze nem téveszthető hangon elkezdett pittyegni. Egy laza mozdulattal lekapta gyöngysoros csípőövéről, felhajtotta tetejét és beleszólt. Robin volt az.
- Hallgatlak.
- Raven, bármi is legyen a tervedben, jobb lesz sietned vele! Apep megint támad.
- Mennyire súlyos a helyzet?
- Eléggé.
- Hol van most?
- A külvárosi, elhagyatott könyvtárnál. A város centruma felé tart.
- Fel tudjátok tartóztatni?
- Nem hinném. De talán a figyelmét le tudjuk kötni, ha elérte a célját. Már ha az tényleg a belváros.
- Rendben. Akkor ott találkozunk veletek.
- Ti?! Akkor sikerült? - Ekkor a Kraata mocorogni kezdett, ami feltűnt Robinnak a képernyős adóvevőben. - Egyébként mi az a valami a válladon?
- Tulajdonképpen igen, bár ennél a helyzet bonyolultabb. Majd elmagyarázom, mint ahogy azt is, mi ez az... Izé. De erre most nincs időnk.
- Vettem. Akkor a belvárosban találkozunk. Addig megpróbáljuk feltartani ez a szörnyet.
- Sok sikert!
Makuta átnézett a válla fölött, a lányra vetve tekintetét.
- Akkor indulhatunk?
- Igen.
Makuta kitárta hatalmas, sötétvörös, néhol ólomszín foltos szárnyait és egy erőteljes csapással a levegőbe emelkedett. Raven követte, levitációs erejét használva.

***

Krááááááááhhhhh... - fújta ki sziszegve a levegőt Apep - Féljétek a káosssssz urát, az örök sötétsssség már közeleg!
Mondandóját demonstrálva félrelökött egy előle elmenekülni próbáló autót a fejével. Hosszú, izmos teste hullámozva haladt az utcán. Időnként erőfitogtatás céljából játszi könnyedséggel kidöntött egy-egy villanyoszlopot, vagy farkával elcsapott egy autót, esetleg egy épületnek vágva, főleg utcakanyaroknál. Ablakokat tört ki, falakat ferdített el, úgy, hogy az épület megroskadt. Egy kisebb tér közepén megállt, felágaskodott, csuklyáját kifeszítette és mennydörgő üvöltést hallatott, amibe a föld beleremegett, a parkoló autók szirénája megszólalt, az felhőkarcolók ablakai szilánkokra robbanva törtek ki, az emberek pedig fülüket védve roskadtak a földre, vagy estek el a rezgéshullámtól. Arrogánsan körbepillantott és baljóslatú hangján megszólalt:

- Gyáva halandók! Hol vannak most az isssssteneitek? Ki véd meg titeket Apep haragjától?!
Oldalról egy lézernyaláb eltalálta a fejét, kicsit az ellenkező irányba lökve azt. Mérgesen kapta vissza tekintetét a támadás irányába. Csillagfény volt az, aki mellett Gézengúz repült Pteranodon formájába, karmai között Cyborgot tartva. Robin egy madárszerű, lábrakétákkal működtethető öltözékben "lebegett" társai mellett.
- Majd mi! - jött a határozott válasz a lánytól.
- Megint ti?! Ellenálló kis férgek vagytok, meg kell hagyni...

Apep szeméből vörös lézersugarak lőttek ki, ami hatására a csapat kétfele oszlott. Csillagfény és Robin balra, Cyborg és Gézengúz jobbra tartottak. Utóbbi egy épülethez közel repülve elengedte társát, aki a háztetőkön ugrálva közeledett a kígyóhoz. Gézengúz az utca felé vette az irányt és a földre leszállva tigrisként, futva folytatta az utat. Megtehette, a démon figyelme Csillagfényre és Robinra szegeződött. Előbbi próbálta a figyelmét elterelni, úgy, hogy szándékosan közel repült és onnan szórta lézergömbökkel. A kígyó többször felé kapott, sikertelenül. Robin eközben oldalról, füstgránátokkal ostromolta a lényt, amivel több másodpercre is támadásképtelenné tette, látását elvéve. Egyre kevésbé Csillagfényre figyelt, most már Robin felé kapkodott. Kemény bőrének nem ártott a lézer, viszont a füst határozottan hergelte. Csak akkor foglalkozott Csillaggal, amikor az túl közel ment. Apep most látszólag megint a lánnyal foglalkozott, aminek hatására Robin közelebb ment a kelleténél a következő támadáshoz. Apep villám gyorsan felé fordította a fejét és egy üvöltés lökéshullámával egy épület ablakának röpítette. Robin betörte azt és az iroda belsejében landolt, ahol egy íróasztal állította meg. Nyögve próbált feltápászkodni, de bal keze összecsuklott alatta, visszarogyott.

Csillag aggódva pillantott Robin után, de nem volt ideje vele foglalkozni, mert így is csak kicsi híján kerülte el a gyilkos fogak marását. A lény szeme felizzott, újabb lézersugarat lőtt volna, ám hirtelen felszisszent valamitől és figyelmét másfelé irányította. Gézengúz rávetette magát a hüllő farkára és tigriskarmait belevájta, amit egy harapás is kísért. A kobra erre leengedte fejét és gyorsan a farka irányába siklott. Mint egy elszabadult vonat, felbődülve közeledett. Gézengúznak sikerült elugrani előle, mielőtt a hatalmas állkapcsok rávágódtak volna. A kígyó megemelte a fejét, elfordult, hogy prédája felé újabb támadást intézhessen. Gézengúz gepárddá változott, a gyorsabb manőverezés miatt. Szüksége is volt erre, a hüllő támadások sorozatát indította. Minden félresikerült kísérlet során az aszfaltból kisebb darabokat harapott ki, amiket aztán kiejtett a szájából. Négy vagy öt csapás után a lézertámadásra váltott, azzal követte a macska mozgását. Már majdnem sikerült kifárasztani, és ezzel együtt elintéznie, amikor hátulról egy hanghullám-vető lövése találta fejen. Megrázta a fejét aztán hátrapillantott.

Cyborg az egyik épület tetejéről tüzelt rá. Újabb lövéseket adott le. A kolosszális kígyó megemelte farkát, majd egy lendítéssel a felhőkarcoló felső negyedét ferde íven, jobbról elkaszálta. Cyborg másik épületre ugrott át. Apep az ő irányába tartott, az épületet, amin állt, áttörte fejével. A másik oldalon bukkant elő, körkörösen felfelé siklott a majdnem sima falon. Elérte a tetőt, felágaskodott, csuklyáját kifeszítette és maráshoz lendült, amikor Csillagfény oldalról teljes lendülettel bevitt neki egy jobb egyenest, amitől a kígyó feje az épület tetejére vágódott. Hamar felkapta azt még egy ekkora ütés után is, visszhangzó üvöltés közben pedig visszaigazított az állkapcsát, ami az ütéstől kimozdult. Újra Cyborg fele fordult.

Csillag most hátulról akart egy ütést bevinni, de azt nem vette észre, hogy a kígyó a szeme sarkából igazából őt követi. Már majdnem elérte ellenfele tarkóját, amikor az megpördült és homlokával lefejelte a lányt. Csillagfény úgy érezte, mintha egy pénzszállító autó ütötte volna el, a tömör, páncélszerű homlokpajzsok csapásától egy pillanatra el is vesztette az eszméletét. Nem sokáig zuhant így, Apep röptében elkapta a farkával. Hamar visszazökkentette tudatába az az erős szorítás, amitől úgy érezte, mindjárt felrobbannak a belső szervei. A kígyó közeledett fejével, de megint valami hatására fájdalmasan felüvöltött.

Gézengúz volt az, aki Giganotosaurusszá változva körülbelül százhúsz fokban kitárta száját és baltaszerűen belevágta felső állkapcsát a kígyó testébe. Jókora, recés késekre emlékeztető fogai a kemény pikkelyeket is úgy fűrészelték át, mintha csak vajat kellett volna vágni. Apep mérgében egy autó tetejéhez vágta Csillagfényt, aki a tetőt behorpasztotta maga alatt, másodjára is elájulva a nagyerejű ütéstől. A kígyó szembenézett a hatalmas őshüllővel és rávicsorgott. Gézengúz felé harapott, ám annak sikerült kitérni a csapástól.

Apep nem számított arra, hogy bár a Giganotosaurus nagyobb, mint a hírhedt T.Rex és bár hatalmas, cápaszerű fogakkal ellátott, majdnem két méteres feje van, mégis egy az előbbinél kecsesebb és könnyebb felépítésű gyilkos. A T.Rex egy páncéltörő romboló, míg a Giga egy száguldó hentesbárd, amit a természet arra teremtett, hogy a nála több mint háromszor nagyobb hosszúnyakúak oldalát felvágja baltaszerű állkapcsával. Gézengúz jól választott állatot, itt a Tyrannosaurus nyers ereje nem ért volna sokat, mert lassú ahhoz, hogy a támadásokat kivédje, míg a Giga egy a méretéhez képest könnyűsúlyú boxoló, aminek a támadás-hárítás a lételeme és a nála nagyobb, lomhább ellenfelekkel való küzdelemre van kitalálva.

Ki is használta ezt az előnyét, a kígyó fejének az oldalába harapott és már ki is tért az azt azonnal követté visszamarás elől. Apep hátrahúzta a fejét és nagy robajjal újabb üvöltést hallatott, ami majdnem ledöntötte a lábáról még ezt a hatalmas kolosszust is. Gézengúz szédült az erőteljes hanghatástól, nehéz fejét ide-oda ingatta. A kígyó feje, mint egy megfeszített rugó vágott előre, amikor Robin a hátára dobott egy gránátot. Már szinte meg sem lepődött, rutinosan pördült meg, de előtte farkával még fordulatból elgáncsolta a dinoszauruszt, ami nagy puffanással dőlt az oldalára.

Apep afelé az épület felé mart, amin Robin állt, áttörve azt. A fiú felugrott és az egyik nagyobb darab törmelékre érkezett, amiről még annak leesése előtt a kígyó fele szökkent, bakugrásban átugorva a fejét, majd egy kézenálló mozdulattal a tarkójára erősített egy bombát, a kígyó hátán két lábon egyensúlyozva lecsúszott, egy lámpaoszlop vízszintes ágába kapaszkodva megpördült, végül pedig mint egy profi tornász Cyborg mellett landolt, az utca másik oldalán lévő épület tetején. A bomba ezt követően berobban, ami földhöz vágta a kígyó fejét. Apepnek kitörött az egyik kisebb foga, ami néhány pattanás után pörögve megállt az utca közepén. Felemelkedett, megrázva a fejét.

Cyborg nem habozott, az épületről elrugaszkodva, felülről a kígyó fejére esve rávágott egyet, visszaküldve az előző pozícióba. Leugrott róla, vele szemben készülődött az újabb támadásra. Apep feje ismét elindult felfelé, ám most már a földtől számítva viszonylag alacsonyan egy üvöltésben tört ki. Cyborg elektronikái szikrázni kezdtek a hangtámadástól. A kígyó egészen hátrahajtotta a fejét, amikor megemelkedett, és elengedve magát a félig robot férfi felé dőlt. A Tini Titán nem tudott kitérni az útjából, a kígyó szabályosan beledöngölte az aszfaltba. Szerencséjére túlélte a támadást fémvázának köszönhetően. Közben Robin felsegítette Csillagot, miközben Gézengúz is talpra állt, már ember formájában. Mindannyian Cyborghoz siettek, aki közben kivergődte magát a betonkráterből, amit csinált. Harci pozícióba álltak fel. A hüllő felágaskodott, csuklyáját kitárva végigmérte őket.

- Értékelem az elsssszántságotokat, de hiába... Most pedig... MEGHALTOK! - sziszegett dühödten a hüllő. A Titánok már arra készültek, hogy valahogyan közösen kivédjék a támadást, amikor egy fekete energiapajzs vette őket körbe. Apep fogai beleütköztek az energiamezőbe, de arról lecsúsztak. Jobbra fordította a fejét, vágott pupillájával keresett valamit. Hamar észre is vette. Raven volt az, az egyik épület felett lebegve.

- Már vártam, mikor bukkanssssz fel te is, Ízisz papnője*. Nosss, ha már így összegyűltetek... Legalább egyszerre végezhetek mindannyiótokkal.
Raven megszüntette az energiamezőt és a kígyó mögött ereszkedett a földre. Az felé fordult, megfeledkezve a másik négy, a harcban kimerült Titánról. A harctól feltüzelve, ádázan sziszegett.
- Nosss... Melyikőtökkel kezdjem, halandók?! Ki halljon meg elsőként ötötök közül?!
Ravennek a tőle megszokott, cinikus mosoly jelent meg az arcán. Közben Robinnak egy dolgon forgott az agya:
"Miért van Raven egyedül? Hol van Makuta?"

A lány felnézett a kígyóra, majd ennyit mondott.
- Hatan vagyunk.
- Hatan? Akárhogy is nézem... - közben fejét kicsit elbiccentve hátrasandított - Négy... Veled együtt öt.
- HAT! - szólt erélyesen egy mély hang. Apep felnézett. Éppen ki tudott térni az égből zuhanórepülésben érkező óriás elől, aki a bal kezével az aszfaltba csapott. Árnyékenergia-hullám lökődött ki az ütéstől létrejött kráterből, ami hátrálásra késztette. Raven is majdnem elvágódott az ütéstől, amit még a hüllő takarásában lévő többi Titán is megérzett. A kígyó láthatóan meglepődött.
- Seth?! Az nem lehet. De hiszen téged...**
- Fogalmam sincs, ki az a Seth, akiről beszélsz... De nyugodtan szólíts a legrosszabb rémálmodnak!



*Megjegyzés: az ezt megelőző fejezetekben erre majd lesz magyarázat, de mivel az még nincs publikálható változatban, így itt lábjegyzetként mondom, hogy Apep Ravent azért nevezi "Ízisz papnőjének", mivel varázserővel rendelkezik, Ízisz pedig a mágia istennője (is).

**Megjegyzés: Igen, Seth is szerepel a sztori előzményében, bár itt kicsit más szerepe van, mint Seth regényeiben, és bár ugyanarról az istenről beszélünk, a két szereplőnek semmi köze egymáshoz. :D ;)


Egy kis hangulatzene:

Apep - Hangulatzene
Apep - Hangulatzene 2
Apep - Hangulatzene 3
Gézengúz harca Giganotosauruszként: Bigger than T.Rex (Nagyobb, mint a T.Rex)
Makuta dala amikor szembeszáll Apeppel - Warrior (Harcos)
Szöveg többé-kevésbé passzol pl: My dominance can't be denied, I can see the fear that will ensure my victory, stb...
Ez majd a második rész elejéhez is tartozik, de egyenlőre ennyit volt türelmem megírni. :roll:
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2015.12.13. 20:32

Szia Tantóbácsi! :D

Slade írta:
Seth írta:Addig csináltam, amíg elő nem bukkant egy kb. 2,5 méter hosszú, 1,2 méter széles fém lemez, talán egy fedél, tele míves hieroglifákkal...


Semmi lényeges vagy tényleges hiba, de folyó szövegben kizökkentő, némileg esztétikailag zavaró számmal írni a számot. Persze néha én is beleesek ebbe a hibába, de elvileg szépirodalmilag úgy lenne ez esztétikus, hogy két és fél méter és százhúsz centiméter, esetleg egy méter húsz centi. De ez már tényleg az a szőrszálhasogatás kategória, mert ez nem igazi hiba, csak feltűnt, mert irodalomtanárom engem figyelmeztetett erre, amikor több oldalas műelemzéseket írtam. :D


Szeretem számszerűsíteni az értékeket, én pl. leírva kapok tőle hülyét, egy-két esetet kivéve: pl.: "Hetvennel robogunk tovább a városban" vagy "négy kilométernyire a céltól hirtelen..." ilyen esetekben. :D Néha még én sem tudom eldönteni, melyik alak a jobb.


Slade írta:
Seth írta:Egy kb. öt centi vastag lemez lap. Láthatóan leemelhető a cucc, még kampók is vannak benne...


Kb. Dittó. Nem hiba, de kiírva igényesebb, jobban beleolvad a szövegbe. Nyilván a stílus is fontos, de szerintem te írsz annyira igényesen és jól, hogy a szövegedben az ilyen rövidítések kiugranak, mivel máshol választékosan és több stílus szerint is tudsz írni. ;)

A cucc valahogy engem itt zavar. A főhős szóhasználatába abszolút beleférne, de leírásnál kicsit pongyola szónak minősül. Engem személy szerint nem különösebbként irritál, de ismerek olyan embereket, akik körülbelül innentől nem olvasnának tovább, mert egy novellába/regényrészletbe egyszerűen nem passzol ez a szó. Illetve helyesbítek, ebbe a novellába, az alap szövegfolyásba (nem a beszédbe) nem passzol. Mert lehet olyan stílusban írni, hogy a cucc teljesen koherens a szöveggel, de itt szerintem nem az. :roll:

Nyilvánvalóan ez inkább elbeszélés mintsem tényleges narráció, figyelembe véve az E/1 alakot. Nekem valahogy mégis úgy tűnik, hogy a leírásoknál jobban ügyelsz a változatos szóhasználatra, szemben a monológussal (vagy dialógussal), ahol nyilván a szereplő személyisége is érvényesül a szóhasználatból. Ha azt nézzük, hogy a főhős mesél, a köbö meg a cucc belefér. Ha mégis inkább narrációként kezelem, leírásnak, akkor annyira nem. :geek:


Imádok E/1-ben írni. Nálam azt kell tudni, hogy az ilyen irományaimat úgy kell elképzelni, mintha a főhős mesélné el valakinek, vagy valakiknek, ezért az E/1 és a múlt idő. A párbeszédek mindig igazodnak a karakterhez, ha kell, akár káromkodik is, vagy alpári stílusban beszél, vagy esetleg Grétsy proffal fecseg a személyes névmásokról elmélyülten. :D A karakter elbeszélése pedig picit irodalmibb, pont azért, hogy az olvasó bele tudja magát élni a karakter szerepébe. :)

Slade írta:
Seth írta:Mozdulatlanul álltam percekig, majd arra eszméltem, hogy ez tulajdonképpen egy sír, de ki ez, vagy mi ez, és miért villog a nyaklánca? miért villog vörösen?


Nagybetű. Nyilván elírás volt, csak mondom, hogy javíthasd. ;)


Az volt. Az ide írt irományaim 90%-a ide nyersen, frissen sütve kerül ki, és általában benne is hagyom a hibákat, kivéve, ha mondjuk egy folytatásosnál észreveszek egy durva logikai hibát. Szóval nézd el nekem kérlek, ez az esszencia, ez a lényeg, ahogy kijött a szerző billentyűzetéből. Ennek itt lelke van, meg néhány felületi karcolása... :D

Slade írta:
Seth írta:Éreztem, hogy csorog a vér, és a nyaklánc beleég a húsomba, és a részemmé válik.


Felesleges a második és, elég az előtte lévő vessző.


Jelen esetben az és szócskával azt kívántam érzékeltetni, hogy az egy jó darabig ki sem fog jönni főhősünk nyakából, még orvosi úton sem. Kicsit szerintem nyomatékosítja azt a részt, hogy "a részemmé válik". Igen, lehetett volna szebben is írni, pl.: "Éreztem, hogy csorog a vér, és a nyaklánc beleég a húsomba, örökké a részemmé válva" vagy valami hasonló. Mint említettem, ez itt olyan nyers mint a frissen bökött desznyó husikája. :D

Slade írta:Ennyit az irodalmi kukacoskodásról, jöjjön a tartalom. :D

Tetszik ez az írásod, szerintem jól megfogtad benne a misztikumot. Engem legalábbis is érdekel, hogy majd mi lesz a folytatás. Honnan való a nyaklánc? Mi célt szolgál? Miért csinálja azt, amit csinál? Kié a hang? (Na jó, az utóbbi kérdésre nyilván tudom a választ :D )
Bennem ezek a kérdések vetődtek fel, tehát sikerült a figyelmemet megtartanod és felcsigáznod olvasás közben. :)

Egyébiránt pedig annyi kérdésem lenne, hogy ennek van előzménye, vagy pedig ezek valaminek a kezdő bekezdései. Mert ha nincs előzménye, akkor kíváncsian várom, kiderül-e a későbbiekben, ki az a Linda, mit csinált és miért kell neki sírgödröt ásni (ha jól értelmeztem :) )

A hasonlataid tetszettek, a felrobbanás metafora különösen kreatív és jól sikerült választás volt. A korábbi írásaidhoz hasonlóan ügyeltél a kis, apró részletekre, amiket mindig szerettem olvasni, például hogy a talaj őszi, stb. :)

Ha összegeznem kellene, akkor tetszett, jól sikerült részlet lett, de egy-két szóhasználatbeli hiba van. A tartalom minőségén nem ront, de stilisztikailag zavaróak.


Hát ha másra nem, a tartalomra még nem volt panasz. :D Minden kérdésre meg fogod kapni a választ. Időben. Előzmény? Később mesélem el. Ez in medias res, egyből a közepébe csaptam. Nem akartam azzal a sablonnal untatni az olvasót, hogy a barátnőm ott hagyott egy másik fószerért. Én speciel attól megyek a falnak, ha egy sztori ilyesmi átlagos klisékkel kezdődik. Egy eltemetett egyiptomi isten hibernált testére nem lehet rálelni minden regény második oldalán.... ;) A részletekre szoktam figyelni azért. Láttatóan szeretek írni. Van egy csaj író ismerősöm, ő pl. majdnem kizárólag dialógusokat ír csak, a helyszínleírással alig foglalkozik, pár részletet megtudunk a főhős gondolataiból, szavaiból, de amúgy ennyi, slussz-passz! És ami meglepő: ugyan közben végig hiányérzete van az embernek, de lendületes, és érdekes olvasmányok. :) Nekem szerencsére nincs hiányérzetem, mikor az ő írásait olvasom, mert egyrészt a szereplőket ismerem személyesen is, illetve élénk a fantáziám: el tudok képzelni egy lepukkant, használaton kívüli raktárépületet két másodperccel a robbanás előtt. :D

Köszi a kritikát, szeretem az ilyeneket.

Egy biztos, ha elkészül valaha is egyik regényem, amit kiadnék, már van lektorom. :D :mrgreen:
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.13. 21:48

Seth írta:Szia Tantóbácsi! :D


:lol: :lol: :lol:


Seth írta:Szeretem számszerűsíteni az értékeket, én pl. leírva kapok tőle hülyét, egy-két esetet kivéve: pl.: "Hetvennel robogunk tovább a városban" vagy "négy kilométernyire a céltól hirtelen..." ilyen esetekben. :D Néha még én sem tudom eldönteni, melyik alak a jobb.


Én nagyjából indifferens vagyok ez ügyben, mindkét alak elfogadható, de hivatalosan az írott az esztétikailag helyes. Jobban esik folyó szövegben olvasni, a szám kizökkent egy pillanatra, mert egy tizedmásodpercig az agyad átkonvertálja a látott számot szóvá, ahelyett, hogy a történet menetét követné. :roll:


Seth írta:Imádok E/1-ben írni. Nálam azt kell tudni, hogy az ilyen irományaimat úgy kell elképzelni, mintha a főhős mesélné el valakinek, vagy valakiknek, ezért az E/1 és a múlt idő. A párbeszédek mindig igazodnak a karakterhez, ha kell, akár káromkodik is, vagy alpári stílusban beszél, vagy esetleg Grétsy proffal fecseg a személyes névmásokról elmélyülten. :D A karakter elbeszélése pedig picit irodalmibb, pont azért, hogy az olvasó bele tudja magát élni a karakter szerepébe. :)


Igen, tudom, hogy szereted az Eper egyet. :mrgreen:
Éppen az irodalmiság miatt zavart az a cucc szó. De ez inkább személyes preferencia kérdése, mint hiba. :roll:


Seth írta:Az volt. Az ide írt irományaim 90%-a ide nyersen, frissen sütve kerül ki, és általában benne is hagyom a hibákat, kivéve, ha mondjuk egy folytatásosnál észreveszek egy durva logikai hibát. Szóval nézd el nekem kérlek, ez az esszencia, ez a lényeg, ahogy kijött a szerző billentyűzetéből. Ennek itt lelke van, meg néhány felületi karcolása... :D


Teljesen rendben van. ;)
Csak gondoltam, jobb, ha megjegyzem, mert magamat ismerve 3-4 átolvasás után is maradhatnak hibák a szövegben, az ember néha elsiklik felettük. :roll:


Seth írta:Jelen esetben az és szócskával azt kívántam érzékeltetni, hogy az egy jó darabig ki sem fog jönni főhősünk nyakából, még orvosi úton sem. Kicsit szerintem nyomatékosítja azt a részt, hogy "a részemmé válik". Igen, lehetett volna szebben is írni, pl.: "Éreztem, hogy csorog a vér, és a nyaklánc beleég a húsomba, örökké a részemmé válva" vagy valami hasonló. Mint említettem, ez itt olyan nyers mint a frissen bökött desznyó husikája. :D


Rendben. ;)


Seth írta:Hát ha másra nem, a tartalomra még nem volt panasz. :D Minden kérdésre meg fogod kapni a választ. Időben. Előzmény? Később mesélem el. Ez in medias res, egyből a közepébe csaptam. Nem akartam azzal a sablonnal untatni az olvasót, hogy a barátnőm ott hagyott egy másik fószerért. Én speciel attól megyek a falnak, ha egy sztori ilyesmi átlagos klisékkel kezdődik. Egy eltemetett egyiptomi isten hibernált testére nem lehet rálelni minden regény második oldalán.... ;) A részletekre szoktam figyelni azért. Láttatóan szeretek írni. Van egy csaj író ismerősöm, ő pl. majdnem kizárólag dialógusokat ír csak, a helyszínleírással alig foglalkozik, pár részletet megtudunk a főhős gondolataiból, szavaiból, de amúgy ennyi, slussz-passz! És ami meglepő: ugyan közben végig hiányérzete van az embernek, de lendületes, és érdekes olvasmányok. :) Nekem szerencsére nincs hiányérzetem, mikor az ő írásait olvasom, mert egyrészt a szereplőket ismerem személyesen is, illetve élénk a fantáziám: el tudok képzelni egy lepukkant, használaton kívüli raktárépületet két másodperccel a robbanás előtt. :D

Köszi a kritikát, szeretem az ilyeneket.


Sejtettem, hogy in medias res. Nincs azzal semmi baj, csak kíváncsi voltam. :D
Egyébként pedig szívesen, szeretek műveket boncolgatni, főleg, ha jó az anyag. ;)


Seth írta:Egy biztos, ha elkészül valaha is egyik regényem, amit kiadnék, már van lektorom. :D :mrgreen:


Részemről lenne a megtiszteltetés. :) ;)
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép

Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.14. 02:18

Duel of Demons (Ördögi Összecsapás) - 2.rész



Makuta és Apep egymással farkasszemet néztek. A kolosszális hüllő jobbra, balra ingatta fejét, csuklyáját fenyegetően kitárta. Teridax kicsit hunyorított, szárnyainak végét enyhén ki-be mozgatta.
- Adok egy esélyt neked, Apep. Elhordod innen magadat…
- Vagy mi lesz?
- Vagy pedig kígyóbőr szíjakat hasítok a pikkelyes testedből.
- Hogy mersz nekem ultimátumot adni? – emelkedett dühödten még magasabbra a kígyó – Én vagyok az ősi gonosssssz. Az első. Én vagyok az apokalipssssszis elhozója. Hogy tudnál nekem ártani?
- Felettem nincsen se hatalmad, se tekintélyed, bestia. Lehetsz ősi démon, lehet erőd a sötét erők felett… De velem szemben ez mit sem számít.
Apep egészen közel siklott, de Teridax nem ijedt meg, nem hátrált.
- Látom nem érted. Maguk az isssssstenek sssssem tudtak engem megölni. Legerősebbjeik ssssszálltak velem szemben. Mit értek el? Semmit… Pár ezer évig mély álomba sssssszenderedtem, de egy ősit nem lehet elpusssssztítani. Kérdezem én… Kinek képzeled magad, halandó, hogy azt hiszed, meg tudsssssz ölni? Hogy szállhatnál szembe a káosz urával?!
- Hatalmas hiba alábecsülni engem.
- Mi okom lenne félni tőled, imposssssztor? Ssssszemélyesen intéztem el Sssszethet… Mi okom lenne megijedni egy páncélozott hamisítványtól?
- Had mutassam meg!

Makuta kitárta szárnyait és előre szökkenve megragadta Apep nyakát, majd elkezdett vele pörögve felfelé repülni. A kígyó nem emelkedett el teljesen a földtől, teste hátulsó fele még mindig a talajt érintette. Amikor már elég messze emelkedett a magasba, összezárta szárnyait és egyenesen a föld felé tartott, már csak jobb kezével fogva a kígyó torkát. Hatalmas erővel vágódtak a talajba, Apep teljes testén végigfutott az ütés ereje. Teridax feltápászkodott a hüllő nyakára lépve. Arra készült, hogy bal kezével bemosson egyet a kígyónak, ám az farka végével elkapta a bal lábát és egy oszlopot döntött ki vele, majd eldobta. Makuta még a levegőben visszapördült, hogy egyensúlyát megőrizze és ne vágódjon a talajba. Apep dühödten sziszegve száguldott felé, nyitott szájjal. Eközben Raven és a többi Titán az út széléhez siettek, hogy némileg védve legyenek a párbaj pusztításáról. Egy autó mögé bújva, azon átnézve figyelték az eseményeket.
- Ezt jól kicentizted, Raven! – szólt Cyborg.
- Volt némi… komplikáció. – ismerte el Raven.
- Azt látni. – mondta Gézengúz.
- Miről beszélsz? – Ravennek feltűnt, hogy Gézengúz hova néz. Alig észrevehetően megnyalta a szája szegélyét. Érezte az odaszáradt vér ízét. Bal keze egy gyors mozdulatával letörölte azt. A beszélgetés közben néha-néha egyikük, másikuk a küzdő felek felé nézett, akik egymással voltak elfoglalva. Apep Makuta felé kapkodott, aki pedig a hüllő fejét akarta oldalról megragadni, de egyikük se járt sikerrel.

- És arról a nagyra nőtt, tüskés piócáról tudsz… - kérdezte nem kis meglepettséggel Csillagfény – Ami a válladon ül?
- A Kraatáról? Igen…
- És még te voltál a legjobban kiakadva, amikor Selymit haza akartam vinni… - morgott magában Gézengúz.
- Srácok, nem beszélhetnénk meg ezt kicsit később? Tudjátok, amikor majd a Föld biztonságban lesz? Esetleg?
- Igaza van. – vágott közbe Robin – Majd elmesél mindent, ha hazamegyünk.
Raven szomorúan a földre szegezte tekintetét.
„Haza… Ha Robin tudná, hogy többet már nem mehetek velük a Toronyba…”

Raven nem tudott sokáig morfondírozni, mert a többiekkel együtt ki kellett hajolnia Apep farka elől, ami mélyedést szántott a mögöttük lévő épület falába, és még másik kettőjébe, továbbá lámpaoszlopokat döntött ki. Miután a veszély elhárult, felnéztek. Makuta Apep állkapcsait két kezével feszítette szét, hogy a hüllő ne tudjon ráharapni, a méregfogakat gondosan elkerülve. Láthatóan erőlködött a kolosszális száj féken tartásában. A kígyó izmai is megfeszültek, hogy az ellenerőt eltarolva bekaphassa ellenfelét. Makuta helyzete már csak azért sem volt különösebbképpen rózsás, mert a méregfogakból zöld, savas méreg csöpögött, ami a páncélján sisteregve párolgott el, kisebb-nagyobb mélyedéseket égetve. Ennek ellenére hősiesen ellenállt, amit a kígyódémon egyre kevésbé tolerált, vadul rázta a fejét ide-oda. Végül balra rántva olyan erővel sikerült összecsapni állkapcsát, hogy bár Teridax nem bírta tovább, de a lendülettől kicsapódott a szájába, megúszva a marást. Két lábbal ért talajt, de a lökéstől még mindig csúszott hátra, jobb kezének karmait a betonba vájva, abban szántásokat csinálva tudott csak pár méter után lefékeződni. Szembenézett ellenfelével, aki újra szeizmikus üvöltését használta. A Titánok fülüket fogták. Makuta láthatóan nyomódott hátra a lökéshullámtól, ám megmakacsolva magát, erőteljes léptekkel a hüllő irányába indult. Minden elektronikája megfeszült, léptei kis krátereket csináltak a talajba. Az erősödő, mennydörgésszerű hang nem tudta fellökni. Apep befejezte az bömbölést.

Amint Makuta esélyt kapott arra, hogy visszatámadjon, élt is vele. Kinyitotta száját és ő pedig egy majdnem ultraszónikus, fülsüketítő sikoltást hallatott. A levegőbe hullámokban ferdült a hang hatására, lökésekként pulzálva ellenfele felé. A kígyó beleremegett a hangba, majd „leföldelte” magát, a talajhoz simította fejét. Onnantól kezdve a hang már nem számottevően befolyásolta, Makuta felé tekergett. Az ezt látván befejezte támadását és ellenfele irányába szaladt. Apep felágaskodott a maráshoz, ám ezt Teridax kihasználta, haspajzsainak ugrott és így egy épület falához lökte. A kígyó fájdalmasan felszisszent. Makuta gyorsan elengedte, mert hamar jött az ellentámadás. Hibázott. A földbe harapott, fogai egy rövid időre beakadtak az aszfaltba. Ezt akarta a harcos kihasználni, ám a kígyó gyorsabb volt, fejével kifele csapva ellökte magától Makuta jobb kezét, amitől az átmenetileg elvesztette egyensúlyát, félig megpördülve, bal kezére esett. Hátrapillantott, amivel annyit ért el, hogy láthatta a felé közeledő farok csapását. Makuta az Apep melletti épület falába lett döngölve, testalakja belehorpadt a panel szerkezetébe.

Törmelék potyogott le körülötte. Nem sokáig káprázott a szeme, volt annyi lélekjelenléte, hogy a távolodó farok végét elkapja, szorosan megmarkolja, előre szökkenjen az utca közepéig, magával rántva és ezzel egyensúlyából kizökkentve a kígyót. Lábait erősen megvetette, a beton berepedt súlya alatt. Aztán erőteljes lendítéssel megpördítette a körülbelül 50 méteres szörnyet, aminek a feje Ravenék mellett suhant el, az előttük lévő kocsit ellökve, némelyik épület oldalát lezúzva. Aztán az utca másik oldalából is kapott kóstolót – postaládákat, közlekedési lámpákat, járdadarabokat. Végül a teljes fordulat végén Teridax meg is emelte és az utca közepének vonalába a földhöz vágta, amitől lapított U alakban az egész úttest behorpadt. Elengedte az ősi bestiát és tántorogva tett néhány lépést hátra. Elkezdett szédülni. Nem tudta mire vélni. Jobb vállára pillantott. Egy neonzölden enyhén világító folyadék csorgott le róla. Páncélján repedés keletkezett, amiből pedig egy feketészöld, sűrűn gomolygó, folyadékszerűen nehézkes füst távozott. A seb szélén is ott volt a világoszöld, hígabb folyadék.

- A rohadék… Persze, nyilván amikor lefejelt… Az egyik fog…
Látta, ahogy a nagy állat lassan visszagördül hátoldalára. Lomhán tudta összeszedni magát, nehéz feje imbolygott. Nyilván az ütéstől agyrázkódást kapott, bambán bámult előre. Szemei ugyan kerestek, pásztázták a környezetet, de nem látta Makutát. Utóbbinak is akadtak problémái, elkezdett dolgokat többszörösen látni. Egyre inkább úgy érezte, mintha nem szilárd talajon állna, zsibbadtak a végtagjai. Térdre rogyott. A hangra felkapta a fejét az ellenfele. Most már sikerült meglátni. Lassan felé kúszott, egyre magasabbra ágaskodva.
- Lám, lám, lám… Hatásosssss fegyver a méreg, igazam van? – Apep sziszegve felkacagott. – Figyelmeztettelek. Egy kígyót nem ölthet meg semmi…
Makuta felpillantott és egy gonosz vigyor jelent meg az arcán:
- Csak egy másik kígyó!

Minden erejét összeszedve fellökte magát két lábra, majd kezeit kitárva egy vörös-fekete energianyaláb tört ki a testéből. Az energiaoszlop lökéshullámaitól Apep hátrálni kezdett. A Tini Titánok hunyorogva nézték az energiakitörést. Az formát öltött, Teridax teste pedig eltűnt a belsejében. Egy hatalmas szurukukuhoz, azaz néma csörgőkígyóhoz hasonló, de nem e világból való kígyó formája rajzolódott ki. A mélyvörös-fekete energialény szemei skarlátvörösen izzottak. A vipera felágaskodott a kobrával szemben, ám azzal ellentétes módon. Egy kobra felágaskodásnál méltóságteljesen egyenesedik fel, sokszor ellenfele fölé tornyosulva. Egy vipera soha. Testüket megemelik, S alakban begörbítik, majd az S alatt, sunyi, támadásra kész testhelyzetben tartják a fejüket. Egy kobra pozíciója maga a méltóság, tiszteletet parancsol. Egy vipera soha. Ők félelmet keltenek. Egy vipera támadási pozíció nem a méltóságról szól, sokkal inkább maga a halál. Teridax sziszegve pillantott fel immáron szintén vágott pupillájával.

- Lássuk hát, melyikünk áll a tápláléklánc csúcsán!
Egyszerre csaptak le, Makuta alulról, Apep felülről. Teridax volt a gyorsabb, megragadta ellenfele nyakát és annál fogva kezdte cibálni jobbra-balra. A hatalmas méregfogak átütötték a bőrét, fektészöld, sűrűn folyó méreg hatolt a kígyó testébe. Apep felbömbölt. Miután Teridax megtépte, az egyik jobbra rázásnál Apep kiszabadult a fogásból és visszamart. Makuta felszisszent ahogy a zöld méreg belé hatolt. Érdes fejével ellökte magától a belekapaszkodó kígyót, majd újra beleharapott, ezúttal a földhöz vágva. Testsúlyával próbált ránehezedni. Rossz ötlet volt. A kobra, mérgessikló révén azonnal köré tekeredett és fojtani kezdte. Makuta, levegője fogytán elengedte a kobrát, ami oldalról arcon harapta, gyűrűiből elengedte és ellökte magától mindketten feltekeredtek csiga pozícióba, majd mint két elszabadult vasúti szerelvény rontottak egymásra. Apep gyorsabb volt, Teridax csapásait könnyen hárította. Ezzel szemben ellenfele nehézkesebb testalkatú volt, ám gyorsabban támadt, ami lehetetlenné tette, hogy Apep anélkül marjon, hogy ő is kapjon egy adag mérget, hisz minden kísérletnél éppen csak vissza tudta rántani a fejét a bicskaszerűen kivágódó fogak útjából.

Végül mindketten elunták a dolgot és saját testi épségükkel nem törődve egymás nyakába vájták fogaikat és így összekapaszkodva nekivágódtak egy épületnek. Ekkor elengedték egymást és újra farkasszemet néztek. Mindkettejük zihált, fejük kábultan imbolygott a mérgek hatásaitól. Teridax megint a kobra felé mart, ám az fejét hátrakapva kivédte az eddigieknél lényegesen lassabb támadást. Visszahúzta rugóként feszülő nyakát, aztán fejét megrázva végül hatalmas puffanással kidőlt jobbra. Raven mellett landolt a feje. Kábult szemeivel rápillantott, majd ennyit sziszegett elhaló hangon.
- Bocsáááássss meg… Elbuktam.
- Dehogy! Makuta, talpra kell állnod!
- Nem… Tudok. Gyenge vagyok. Mindig is az voltam. Megint… Megint vessszítek.
- Megint? Miről beszélsz?
Szinte révületben, suttogva ismételte.
- Mata Nui… Mata Nui… Mata Nuuuuui…
- Miről beszél? – fordult tanácstalanul a többiekhez.
- Szerintem halucinál a méregtől. Már nem tudsz rajta segíteni. Vége van. – mondta gyászosan Robin.

Raven valamit mondani akart, de nem volt rá képes. Sajnálattal a szemében pillantott az elterült óriásra. Szinte meg is feledkeztek Apepről, aki ugyan imbolyogva, de még mindig ellenfele felett tornyosult. Láthatóan egyre kevésbé érezte magát rosszul. Eközben Teridax energiaalakja halványulni és zsugorodni kezdett, majd visszanyerte eredeti, páncélos testét. Félig a hasán feküdt, jobb keze Raven felé mutatott. Balja enyhén támasztotta, hogy ne teljesen hason feküdjön. Szárnyai, mint élettelen rongydarabok terültek szét a hátán, némileg eltakarva őt. Szemei tompa fénnyel világítottak, időnként gyengülten pislákolva. Apep elkezdett lassan közeledni felé. Odaért hozzá, majd megállt előtte.
- Kitartóan harcoltál, ezt el kell ismernem. Csak tudod… Egy nálad erősebb ellenféllel való küzdelem nem tessssz hősssé… Csak egy bolondá.
- Nem is akartam hős lenni. – nyögött Makuta.
- Nos, bármi is volt a célod, vagy bármi issssss legyél… Ennek most vége. Búcsúzz el a ssssszánalmas életedtől!

Apep hátraszegte a fejét és lesújtott. Fájdalmasan rázta meg magát. Úgy érezte, mintha egy betonfalat fejelt volna le. Balra pillantott. Raven védte meg Makutát egy energiapajzzsal.
- Teeeeeee! – sziszegett dühöngve a kígyó. Talán a felfokozott idegállapota miatt hirtelen elszállt a gyengesége, teljes erejéből rontott előre, majdnem elkapva Ravent. A lány kigurult az útjából. Apep mennydörgő üvöltést hallatott, ami kiütötte a barátait. Ő is csak úgy nem vesztette el az eszméletét, hogy egy pajzsot vont maga körül, ám az is szilánkokra robban, ő pedig elvágódott. A Kraata is leesett a válláról. A lány újra fel akart tápászkodni, ám oldalról elkapta a kígyó farka és szorosan körbecsavarta. Makuta erőtlenül pillantott fel:
- Neee!
- Kezdesssssz nagyon az idegeimre menni, kisssslány! Nos, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, hogy veled kezdjem, ám legyen.
- Azarath Metrion Zi… uhump. – kezdte volna varázsigéjét Raven, ám a kígyó farkának vége a szájára tekeredett, befogva azt, sőt, Apep még a fejét is kicsit hátra rántotta vele, ami éles fájdalmat okozott a lánynak. Felpillantott, csak hogy a közeledő vesztét láthassa: a hüllő hatalmasra nyitotta pofáját, hogy egyben lenyelje. A félelmetes fogsor közeledett. Raven elkapta a tekintetét és behunyta a szemét. Tudta, hogy a biztos halál vár ré és nem akarta látni, mi jön ez után. Hirtelen egy sistergő hangot hallott, a kígyó pedig megremegett. Erre kinyitotta a szemét. Apep jobbra pillantott, állkapcsa zárva volt és eltávolodott tőle. Ő is arra nézett, amerre a kígyó. Makuta volt az, aki ugyan alig állt a lábán, de mégis egy árnyéknyaláb maradványa „füstölgött” a tenyerében. Nyilván telibe találta Apep fejét, így menekülhetett meg, futott át a gondolat Raven agyán.

- Hagyd őt… Békén!
- Megint te? Ha ennyire érdekel a sorsa… Akkor végignézheted a halálát!
Apep újra Raven felé fordult, kitárta állkapcsát és támadni készült. Ezúttal azonban Makuta nem habozott, minden erejét összeszedve nekiugrott a kígyónak és a falnak lökte. Az a fájdalomtól elengedte Ravent, aki a földre esett. Apep nem foglalkozott a legyengült Teridaxal, Raven felé kapott. Makuta a szárnyával a kígyó szája elé csapott, aminek túl nagy volt a felülete, hogy ráharapjon. Mint egy pajzs védte meg Ravent, aki elkezdett a takarástól elfelé futni. Apep félrelökte fejével a harcost, aki újra elesett, két kezével támasztva ki magát. A kígyó felé nézett, aki Raven irányába száguldott. Raven hátranézett. Látta a mennydörögve felé tartó kolosszust. Be fogja érni. Másodpercek kérdése… Három… Kettő… Egy… Hirtelen a talajból egy árnyékcsáp emelkedett ki és elkapva Apep száját azt gúzsba kötötte. A hüllő kénytelen volt megállni. Éppen időben, gondolta Raven. Nem sok ideje volt egy újabb csapásig. Aztán újabb árnyékképződmény jelent meg, aztán még több másik. A kígyó nyakát és fejét csavarták be, mint egyfajta élő láncok. Teidax manipulálta őket, még félig a földön feküdve. Apep dühösen megrázta magát, amivel elszabta élő láncait. Makuta felé fordult, aki már féltérdre küzdötte fel magát.

- Azt hissssszem, be kell fejeznem, amit elkesssssztem…
A kígyó lassan, kimérten közeledett legyengült ellenfele irányába. Kiélvezte a pillanatot, nem kellett sietnie. Ravennek most esett le valami.
- Ez az! – szólt magában – Ez a gyengepontja! Nem tud többfele figyelni!
Gyorsan nyitott egy portált maga alatt, majd a barátai mellett lévő falban nyitott egyet. Azok közben magukhoz tértek.
- Rájöttem, mi a gyengéje!
- Erre kíváncsi vagyok. – szólt Cyborg.
- Kígyó. Ragadozó. Tudjátok, ez mit jelent?
- Szereti a csirkét? – kérdezte értetlenkedve Gézengúz.
- Nem… Vagyis igen! Mit csinál a csirke?
- Kotkodácsol…
- Nem arra gondolok.
- Fut? – kérdezte Csillagfény.
- Helyes! És mire támad a kígyó?
- A mozgásra! – vágta rá Robin – Arra támad elsőként, aki még mozog. Ezért nem ölt meg minket, amikor ki lettünk ütve.
- Igen! De nem ez a lényeg. Az most jön. Tudjátok, hogyan vadászik a kígyó?
- Sajnos igen. – borzongott meg Csillagfény – Rákap valamire és vagy megfojtja vagy a mérgével öli meg.
- Pontosan. De tudod, mi a kulcsmozzanat az egészben?
- Nem igazán.
- Hadd demonstráljam.

Raven a földön tekergő Kraata felé nyúlt, aki nemrég esett le róla. Továbbá egy darab acélhuzalt is felvett, aminek a végén egy betondarab is volt. Elkezdett vele az állat feje előtt bábozni, aki erre teljes erejével rákapott az egyébként élettelen valamire. Közben hátrasandított Makutára, de ő már talpon volt. A kígyó pár méterre volt tőle, volt még némi ideje.
- Na? Értitek?
- Öööömmm… – vakarta a fejét Gézengúz – Nem igazán.
- Én sem értem, Raven. – mondta Cyborg.
- Jó. Egyszerűsítsük le a dolgot. Hány kígyó van a kezemben?
- Egy. – válaszolt Gézengúz.
- És hány csali?
- Megint csak egy. – jött a válasz Cyborgtól.
- Igen.

Robin látványosan a homlokára vágott.
- Hogy nem vettem észre! Hát persze! Egy kígyó egyszerre csak egy dologra tud figyelni, mégpedig általában arra, ami a leglátványosabban mozog!
- Ott a pont. Az még hozzá tarozik a dologhoz, hogy a megfigyeléseim szerint két „csali” tudja megosztani a figyelmét, mert ha többen támadunk, akkor tömegoszlató taktikákat alkalmaz. Két embernél viszont egyesével kapkod utánuk. Nyilvánvalóan az, aki ténylegesen tud vele valamit kezdeni, az Makuta.
- És ki a másik? – kérdezte Csillag.
- Mivel ti már így is sokat harcoltatok – kezdte el Raven – Én leszek az a második. De álljatok készenlétben, hátha gáz lesz.
- Vettem. – szólt Robin.
- Számíthatsz ránk. – nyugtázta Cyborg.
- Sok sikert, Raven, barátom! – bíztatta Csillag is.
- Még valami. – Raven ezzel odadobta a Kraatát Gézengúznak. – Légyszi vigyázz rá!
Ezzel el is kezdett ellevitálni. Gézengúz utána kiabált:
- Mit csináljak vele?
- Próbáld magad vele nem megharaptatni! – szólt élcelődve Raven.


Folyt köv.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Slade 2015.12.16. 00:17-kor.
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép

Avatar
Seth
Hozzászólások: 10573
Csatlakozott: 2010.07.18. 09:34
Tartózkodási hely: Alsó-Egyiptom, Sivatag
Kapcsolat:

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Seth » 2015.12.15. 20:07

Slade...


MÉÉÉÉÉG!! AKAROM !!!!44!!NÉGY!!
"Szentjánosbogarak... Szentjánosbogarak, amik valahogy beleragadtak abba a nagy kékes-fekete izébe."
Kép

Avatar
Slade
Hozzászólások: 1471
Csatlakozott: 2012.05.06. 17:39
Tartózkodási hely: Az Árnyékokban

Re: Szösszenetek

HozzászólásSzerző: Slade » 2015.12.16. 00:16

Seth írta:Slade...


MÉÉÉÉÉG!! AKAROM !!!!44!!NÉGY!!


ÖÖÖÖÖÖTTTT!!! :lol: :lol: :lol:

Örülök, hogy tetszik. Kövi posztnál szerintem vége lesz ennek az epizódnak, meglátjuk, le tudom-e gépelni egyben. ;)
Egyébként most vettem észre, a 3,2,1-et én is számmal írtam elsőre. Öngól. Slade, irodalom, 1-es, ülj vissza a helyedre. :lol: :lol: :lol:
'Trust is easy to destroy, but it takes time to build.'
- Qoute by Slade

"A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz megszerezni."
- Idézet Sladetől


KépKép


Vissza: “Off Topic”